Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Kacz Lajos pápai évei (1861–1867)
Forrásközlés kokért. Az igazgatóságnál történt előzetes bejelentés után és ennek engedélyezésével aztán 24-en valahogy elhelyezkedtünk a 4 kocsin és ebéd után két óra tájban megindultunk a körülbelül 30 kilométernyi útra. Bundánk egyikünknek sem volt, de elég szorosan ültünk egymás mellett, hát elég jól tűrtük a meglehetős hideget. Úgy este 5 óra tájban megérkeztünk Város- lödre, a mi éppen fele útja volt Szentgálnak. Itt a lovakat megabrakolták és mi magunk is leültünk a kocsmában falatozni és magunkat egy kis itallal fölmelegíteni. Mikor a kocsmáros megtudta, hogy mi pápai diákok vagyunk, közölte velünk, hogy egy diáktársunk a múlt éjjel itt szerencsétlenül járt. Az ivóban kártyáztak nehányan s az a diák is közibük állt és játszott, de olyan pechesen, hogy minden pénzét az utolsó krajcárig elvesztette, neki is adósa maradt. A diák a veszteség után roppant levert és szomorú lett.- Egy darabig ily csüggedten járt fel-alá a szobában s egyszer csak eltűnt. Én a vendégeket szolgáltam ki - folytatta elbeszélését a kocsmáros - és nem vettem észre a diák távozását. Nem sok idő telhetett bele, mikor a társalgást egy erős dörrenés szakította félbe. Mindenki tisztaba[n] volt azzal, hogy a lövésnek közvetlen közelségben kellett történnie. Mindjárt az a gyanúm támadt, hogy alighanem az a szerencsétlen diák végzett magával. Kerestük az udvarban, félszerben, végre az istállóba nyitottunk be. Ott feküdt a földön szegény, még valami búgó hangot adott, de aztán nemsokára kiszenvedett. Most is ott fekszik, egy pokróccal bétakartam, és nem tudom, mit kezdjünk vele, mert nem tudjuk a nevét, nézzék meg az urak, önök bizonyosan megismerik. Megilletődéssel hallgattuk a kocsmáros közlését és vele együtt, aki lámpással ment elöl, kimentünk az istállóba. Csakugyan ott feküdt az áldozat a földön, melyre egy kevés szalma volt hintve. A kocsmáros felemelte a takarót és rá világított a halottnak sárguló arcára. Azonnal felismertük a szerencsétlent: Szűcs Károly87 volt, a VIII. osztályba járt, szorgalmas, derék fiú volt, társai szerették és őszinte nyílt jelleméért becsülték. Nagyon meghatott bennünket szegény Szűcs Károly esete. Komoly fiú volt, tán sohasem kártyázott; s íme nehány forint miatt egy élettel kellett adóznia, mert botlását szegény szüleinek nem merte bevallani, inkább választotta a halált. Azonnal írtunk szüléinek Alsóörsre, mert az idevaló rektornak a fia volt szegény. Amint visszajövet megtudtuk, másnap eljöttek 87 Az alsóörsi Szűcs Károly az 1864/65. tanévben II. éves bölcsész (VIII. osztályos gimnazista) volt, az év végi nyomtatott értesítőben az utolsó helyre került azzal a megjegyzéssel, hogy „meghalt". 80 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
