Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)

2008 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Kacz Lajos pápai évei (1861–1867)

Forrásközlés Mennyire különbözött ezektől Tarczy! Az ő módszere az volt, hogy új növendékeit úgy tekintette, mintha eddig számtant nem is tanultak volna. Kezdte a legelején és fokozatosan úgy épített a jól megvetett alapra. Minden számtani tételre olyan világos, szinte átlátszó példákat hozott fel, hogy elő­adását még a leggyengébbek is figyelemmel tudták kísérni, mert a figyelmet mindvégig képes volt meggyőző fejtegetéseivel lekötni. Biztos tudása, kitű­nő didaktikai módszere feltétlenül imponált és tekintélye oly nagy volt, hogy annak súlya alatt a legrakoncátlanabb vérű tanuló is meghunyászko­dott. Nincs az a magasztaló jelző, mely őt, mint előadó tanárt meg nem illeti. Ami eddig homály volt előttünk, azt világos elő adásával eloszlatta és elérte azt, hogy növendékei közt alig volt egy-kettő, aki a közepes átlagot meg nem ütötte. Szintén nagy tekintély volt Bocsor István, a történelem tanára, aki a törté­nelmi események felfogásába mélyebb értelmet vitt bele. Az ő felfogása sze­rint a világtörténeti eseményeket egy öntudatos világszellem kormányozza, mely kérlelhetlen logikával tör célja felé. Valamely esemény azért következik be, mert a történelmi szükségesség ezt így kívánja. Már 1862-ben erre az elmé­letre támaszkodva kimondta, hogy az olasz egységnek diadalmaskodni és a pápai államnak bukni kell; az európai Törökország összeomlása csak idő kérdése. A világtörténelem folyamában a népek és nemzetek missióját szaba­tosan megjelölte. A történelmi eseményeknek előadása ebben az új világítás­ban tagadhatatlanul mély benyomást gyakorolt reánk és érdeklődésünket a legnagyobb mértékben fölkeltette. Előadása néha darabos és triviális, de mindig jellegzetes volt. Megállapításait a történelem folyama mind igazolta, ami amellett bizonyít, hogy a történelem filozófiáját helyesen fogta fel. Kerkapoly Károly rengeteg nagy ész, de hideg, mint az északi pólus. Böl- csészete olyan mélyen járó, annyira abstract50, hogy közülünk senki sem értette, még az se, aki azzal kérkedett, hogy érti. Ha elkezdett magyarázni, szabatos nyelve úgy gördült, oly feltartózhatatlan sebességgel tört előre, mint a hegyi patak. Azzal, hogy a nagy szóáradatból tanítványai értenek-e valamit, sohasem törődött, mintha abban gyönyörködött volna, hogy tanít­ványai őt arra a szédítő magaslatra, ahol ő járt, nem bírják követni. Bámultuk nagy eszét, de nem lelkesedtünk érte. Még legkiválóbb tanítványa, Molnár Aladár51, aki ez időben senior52 volt és a pszychologiát adta elő, úgy nyilatkozott róla, mint aki az áthatlan ho­50 abstract (latin) = elvont 51 Molnár Aladár (1839-1881) országgyűlési képviselő, akadémiai lev.elező tag, oktatáspoli­tikus és oktatástörténész. 1855-től tanult Pápán, 21 évesen Kerkapolyt helyettesítette, majd 70 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom