Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - "Mindig egy másik erőből is kérve". Beszélgetés a 95 éves Nádasdy Lajossal
Műhely megint csak jellemző rá. Amikor a háború vége felé közeledtünk, a somogyiak menekültek természetesen. Ott volt lelkész Takácsi Dezsőnek az édesapja, és Takácsi Dezső is ott volt segédlelkész. Menekültek, vagonban. S egyszer csak jött a Dezső, be a püspöki hivatalba, hogy megérkeztek Pápára, nincs pénzük kiváltani a vagont, nem tudnak mit csinálni, segítsen a püspök úr. Jól van, rendben van, mondta a püspök úr, belenyúlt a bukszájába, s odaadott nekem száz pengőt. Azt mondta, tiszteletes úr, most kimegy, váltsa ki a vagont, keressen fuvarost. S ez is történt. S azért nem adta a Dezsőnek a pénzt, mert ő híres volt arról, hogy a borocskát szereti. Kérdezte a püspök úr, hogy találok-e fuvarost. Mondom, ismerem az összes fuvarost, az én unokabátyám is fuvaros, majd valamelyiket majd megtalálom. Ott a nagytemplomnál, ahol most park van, ott szabad tér volt akkoriban, és ott voltak ezek, hat-hét fuvaros. Mindnek megvolt a maga neve, aztán tényleg kiváltottam, s így mondom, ahogyan hívták, a Csetusz Jancsit fogadtam meg, s a száz pengő elég volt a vagon kiváltására, s hogy a Takácsékat kiszállítsa Tapolcafőre. Szóval ez volt a Medgyaszay Vince. Hivatal délig volt, aztán ebédidőre hazamentünk, én is hazamentem, ugye már feleségem is volt. — És hol laktál, Lajos bácsi? — Akkor a Vak Bottyán utcában laktam. Aztán meg kint... megállj csak... a Felső-Hosszú utcának a végén. — Ezek bérelt lakások voltak? — Igen. De aztán bekerültem a püspöki palota mellett a Blum házba. Ott kaptam egy első emeleti lakást, s aztán később ott lett a levéltár az én lakásomban. Egy három szobás lakás, úgy hogy az egyik kapun kijöttem, a másikon bementem. Délután háromtól hatig volt a hivatal, akkor lejött a püspök úr, aláírta amit kellett, megbeszéltük a Miska Bácsival a dolgokat. Hat órakor aztán vége volt, elmehettem, a Miska bácsi ment a Kaszinóba, én meg elmentem haza. — Értem... — Miska bácsi mindig... — Mindig ment a kaszinóba? — A Kaszinóba szokott menni pihenni. Fazekas Mihálynak is volt egy fia, lelkész, azt te nem ismerted... — Nem. — Úgyhogy azért elképesztő dolog volt az én számomra, amikor hát megkaptam a kinevezésemet, hogy ott volt a püspöki titkárnak a fia, ott volt a Bolla Feri, aki később balatonalmádi lelkész volt, és hát volt protekció, meg egyéb... Nem ők kapták meg ezt a kinevezést, hanem én. Nekem megdöbbentő, persze örömteljes. Nagyon sokat tanultam akkor. 6 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
