Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely HOMO LUDENS? Adjuk át most a szót magának a sértettnek. Zala vármegyéhez benyújtott panaszlevelét24 érdemes hosszabban idézni. Részben azért, mert megismerhetjük belőle álláspontját, részben pedig azért, mert fényt vet egyéniségére, mentalitására is. A kérdéses megtámadtatást pl. túlzásoktól egyáltalán nem mentes, modoroskodó szavakkal fogalmazta meg, eget-földet rengető, a betegeket a gyógyulásban akadályozó, a fürdő, sőt az ország jó hírét megkérdőjelező skandalumként, már-már az „országimázst" féltve. Ekképp: „Nem tekintve akár beteges állapotomat, akár ősz koromat, akár díszes polgári állásomat, annál kevesebbet tekintve ott jelenvolt sok százakra menő, többnyire főrangú magyar és külországi beteg és éppen akkor a sétatéren orvosság vételével foglalatoskodó vendégeket, s azt, hogy az ilyetén, a közcsendet és személyes bátorságot sarkaiból fölforgató rögtöni kegyetlen megtámadás az egészségesben is irtózást és rettegést támasztani képes legyen, a betegeknél pedig még az útban levő gyógyulást is elrombolja, de azt sem tekintve, hogy éppen ezért a tekintetes karok és rendek bölcsessége ezen a Mindenhatótól szenvedő emberiség fölgyógyítására ajándékozott helyet és odagyülekező betegeket különösen biztosítani, és minden közbotránkozás, rendzavarás és személyes megtámadás eltávoztatására e helyre különös csendbiztosul egy szolgabírót rendelni méltóztatott, engem mellemnél ragadva lökdösni s kegyetlenül hasba s ágyékba rugdosni sem irtózott, s ha a körülállók és későbben közbejött szolgabíró úr által nem akadályoztatott volna, rajtam tovább is kegyetlenkedett volna." Meglehetősen nehéz elképzelni, hogy egész Füred borzadva nézte volna az inkább nevetségesnek, mintsem rettenetesnek ható esetet, ami után egyébiránt két perc alatt egyedül rendet teremtett Markovith szolgabíró, de Román igyekezett minél inkább felfújni az ügyet és a hangsúlyt fizikai bántalmazására helyezni — korántsem mellékesen a kártyázás helyett. Panaszát azzal toldotta meg, hogy férfiúként is maradandó károkat szenvedett a rú- gás(ok) következtében: „Hogy pedig ezen kegyetlen megtámadtatás és hasban, ágyékban tett rúgások halálosak lehettek volna, s hogy mindenesetre oly sérelmet ejtettek testemen, melyet minden feleségi hívséggel boldogított férj egy láb- vagy kézelvágásnál nagyobbnak tartand, az ide B. alatt eredetiben csatolt megyebeli orvos hasonlóképpen hiteles orvosleleti bizonyítványa által [...] kétségen kívül tétetik." 24 Panaszlevelét az 1840. szeptember 28-i közgyűléshez adta be. Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 37
