Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)

2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)

Műhely szolgabírát („polgári rendtartót"), hogy rendbontás várható. Ám ő nem vette komolyan a figyelmeztetést, mondván: „A fene ott egye meg, akármit csinál­nak." Ezt követően látta a tanú, hogy „az emberek összefutottak", illetve „Román József úrnak kalapja a földön hentergett", hallotta továbbá, hogy Kováts azt mondja: „Nem félek az egész promenádtól!" De, hogy ki ütötte vagy rúgta meg Románt, azt nem látta. Nagy József táblabíró hasonlóképp vallott: látta Román kalapját, de őt magát nem az összesereglett tömeg között a kérdéses napon, és ugyancsak látta Románt whistezni pár nappal később és ekkor „éppen semmi baját nem tapasztalta". Szigethy József vallomása további részleteket tárt fel. Ő látta, hogy Prodanovits Románt „megtaszigálta." Vallomását így folytatta: „A civódás okául azt értettem, hogy a feljebb írt három urak úgynevezett strómannal több napig együtt whistet játszván, utolsó alkalommal Román úr a játékot azon állítással hagyta abba, hogy Prodanovits és Kováts urak hamisan ját­szanak, s az azoknak nyereségképpen járó mintegy 90 húszasokat is ez okból ki nem fizetne." A leginkább terhelő vallomás Szokolay Istváné volt: „... káromolták, kü­lönösen Kováts Ferenc, ezen szitkokat ismételve mondotta: »Baszom a tót Krisztusát és istenét!«, megragadván a ruháját, Prodanovits kíméletlenül hasban rúgta és ha a helybéli csendbiztos úr őtet kezeikből ki nem ragadta volna, tovább is kegyetlenkedtek volna vele." Az eddigi vallomások tehát jobbára Román igazát erősítették: lumpen elemek hamiskártyázásra csábították, majd mikor csalásukat szemükre lob­banhatta, fenyegették, káromolták és fizikailag bántalmazták. Ám mások nem mellette tették le a voksot. Jobaházy Dőry Imre azt vallotta, hogy együtt szándékozott elutazni Prodanovits Dániellel a Balatonról. Ezért felszólította, hogy ha másnap vele akar menni a kocsiján, rendezze el a Füreden függőben lévő ügyeit. Prodanovits megemlítette, hogy Románon be akarja hajtani nemrég keletkezett adósságát. Dőry Románt „gazdag embernek lenni" hal­lotta, így nem voltak kételyei a szándék sikerességét illetően. Nem sokkal később Prodanovits elpanaszolta, hogy a sétatéren találkozva Románnal és az őt „húszasok helyett leggyalázatosabb rágalommal fizeté ki." Ezt követően Prodanovits, akit Dőry „mindenkor becsületes és becsületé­re sokat tartó" embernek ismert, az elhangzottak visszavonására szólította fel Románt a jelen volt fürdővendégek füle hallatára, ám az „rágalmát vissza nem húzta, sőt még ezen felül Prodanovits Dániel urat [...] több mocskos kifejezésekkel illette". Prodanovits ekkor közölte, hogy kénytelen lesz maga elégtételt venni és „megfordítván Románt [...] farba rúgta." Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom