Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely szolgabírát („polgári rendtartót"), hogy rendbontás várható. Ám ő nem vette komolyan a figyelmeztetést, mondván: „A fene ott egye meg, akármit csinálnak." Ezt követően látta a tanú, hogy „az emberek összefutottak", illetve „Román József úrnak kalapja a földön hentergett", hallotta továbbá, hogy Kováts azt mondja: „Nem félek az egész promenádtól!" De, hogy ki ütötte vagy rúgta meg Románt, azt nem látta. Nagy József táblabíró hasonlóképp vallott: látta Román kalapját, de őt magát nem az összesereglett tömeg között a kérdéses napon, és ugyancsak látta Románt whistezni pár nappal később és ekkor „éppen semmi baját nem tapasztalta". Szigethy József vallomása további részleteket tárt fel. Ő látta, hogy Prodanovits Románt „megtaszigálta." Vallomását így folytatta: „A civódás okául azt értettem, hogy a feljebb írt három urak úgynevezett strómannal több napig együtt whistet játszván, utolsó alkalommal Román úr a játékot azon állítással hagyta abba, hogy Prodanovits és Kováts urak hamisan játszanak, s az azoknak nyereségképpen járó mintegy 90 húszasokat is ez okból ki nem fizetne." A leginkább terhelő vallomás Szokolay Istváné volt: „... káromolták, különösen Kováts Ferenc, ezen szitkokat ismételve mondotta: »Baszom a tót Krisztusát és istenét!«, megragadván a ruháját, Prodanovits kíméletlenül hasban rúgta és ha a helybéli csendbiztos úr őtet kezeikből ki nem ragadta volna, tovább is kegyetlenkedtek volna vele." Az eddigi vallomások tehát jobbára Román igazát erősítették: lumpen elemek hamiskártyázásra csábították, majd mikor csalásukat szemükre lobbanhatta, fenyegették, káromolták és fizikailag bántalmazták. Ám mások nem mellette tették le a voksot. Jobaházy Dőry Imre azt vallotta, hogy együtt szándékozott elutazni Prodanovits Dániellel a Balatonról. Ezért felszólította, hogy ha másnap vele akar menni a kocsiján, rendezze el a Füreden függőben lévő ügyeit. Prodanovits megemlítette, hogy Románon be akarja hajtani nemrég keletkezett adósságát. Dőry Románt „gazdag embernek lenni" hallotta, így nem voltak kételyei a szándék sikerességét illetően. Nem sokkal később Prodanovits elpanaszolta, hogy a sétatéren találkozva Románnal és az őt „húszasok helyett leggyalázatosabb rágalommal fizeté ki." Ezt követően Prodanovits, akit Dőry „mindenkor becsületes és becsületére sokat tartó" embernek ismert, az elhangzottak visszavonására szólította fel Románt a jelen volt fürdővendégek füle hallatára, ám az „rágalmát vissza nem húzta, sőt még ezen felül Prodanovits Dániel urat [...] több mocskos kifejezésekkel illette". Prodanovits ekkor közölte, hogy kénytelen lesz maga elégtételt venni és „megfordítván Románt [...] farba rúgta." Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 35
