Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Szemle - Lehoczki Zsuzsanna (szerk.): A százhalombattai plébánia Historia Domusa 1919–1940-ig. (Mózessy Gergely)
Szemle örömteli, hogy vannak - civil kezdeményezések, nem az egyházi intézményi háttérhez kötődő szakemberek, akik vállalkoznak ilyen feladatra. Egy plébániai história domus kétségkívül az egyik legértékesebb forrás hely- és egyháztörténeti kutatók számára. Olyan kézirat, amelyben a plébános rögzíti az egyházközség életének legfőbb eseményeit. Egyrészt önmaga számára, mert az elme feledékeny; másrészt hivatali utódai számára, hogy az majd értelmezni tudjon jelenségeket, tisztában legyen a helyi hagyományokkal, a korábbi lelkipásztori erőfeszítésekkel. A pap azonban - a tárgyalt korszakban különösképpen - nem pusztán szemlélője az eseményeknek, hanem alakítója is, a kisszámú intelligencia megbecsült alakja. Az egyház oly mélyen benne él a társadalomban, hogy az egyletekben, a gazdasági szövetkezetekben, a politikai szervezetekben is magától értetődő természetességgel találjuk meg helyi képviselőjét. így nyilvánvaló, hogy a pap - műfaji sajátosságából eredendően szubjektív, bár „hivatalos" - naplója különleges fontosságú forrás. Jogi helyzete szerint a história domus magánirat, tulajdonosa az egyház- község. Kutatásához - még inkább közzétételéhez - így a tulajdonos hozzájárulása szükséges. Roppant heterogén a gyakorlat, hogy milyen mértékben teszik mindezt lehetővé a tulajdonosok. Az egyik végletet azok az egyház- községek jelentik, akik saját reprezentációigényük miatt interneten tették hozzáférhetővé a história domusukat - egészében vagy kivonatban - (pl. Röszke, Győr-Nádorváros, Pilisvörösvár, Újpest), netán a friss bejegyzéseket blogként vezetik (pl. Hajdúböszörmény - görög katolikus parókia, Nyírlövő). A másik véglet pedig a teljes elzárkózás, amelyre a jog ugyan lehetőséget ad, de amit a szövegek szenzitivitása valójában csak ritkán indokol. Gyakrabban áll az elutasítás mögött a pap leterheltsége, vagy a szövegismeret kellő mélysége híján a túlzott óvatosság. Lehoczki Zsuzsa helytörténész megszerezte a százhalombattai egyház- község bizalmát, így gondozásában napvilágot láthatott az Érd filiájából 1919-ben önállósuló plébánia história domusának első, 1940-ig terjedő kötete, kiegészítve néhány későbbi - 1943-ból való - szövegtöredékkel. A bő két évtized plébániai naplóját három pap vezette. A három szöveg stilárisan is élesen elkülönül egymástól. Kéri Nándor (1889-1968), az egyház- község megszervezője - később a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom építtetője és országgyűlési képviselő - rendező elmének bizonyul: átláthatóan, egyes témakörök (a község múltja, a lelkészség, templom, papiak, járandóság, hitélet, oktatás) szerint tárgyalja az egyházközség történetét, bőséges adalékokkal a történeti előzmények ismertetésében. Kéritől Dezső István (1885-1966) vette át a plébánia és a história domus vezetését 1927-ben, az ő Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 269
