Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely Sándor, Sztehlo Gábor tevékenysége, Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület. Tanulságos viszont végig követni azt a folyamatot, amely egyértelművé teszi a szlovák és a német evangélikusok erőteljes ellenállását a protestáns unió megvalósulásának meghiúsításában. László Ferenc részletesen foglalkozik a Protestáns Irodalmi Társasággal, valamint folyóiratának, a magas színvonalú Protestáns Szemlének történetével. A szerző két fő részre bontotta áttekintő tanulmányát. Az elsőben az egyesület és a folyóirat első harminc esztendejét tekinti át, rámutatva az irodalom, a kutatás és az ismeretterjesztés támogatásának általános célkitűzésére. Természetesen fővárosi központtal, de országos kitekintéssel létrejött szerveződésről van szó, amelynek vezetőségét a liberális eszmeiség, az alapítókat és pártfogókat pedig a belmisszió iránti elkötelezettség jellemezte. A társaság az ún. kultúrprotestantizmust képviselte. A szerző rávilágít arra, hogy a szerkesztők személye és beállítottsága meghatározta a lap szellemiségét. A XIX. század végén a protestáns egyháztörténet és hitéleti kérdések jelentették a fő tematikát. Elindítottak egy egyháztörténeti monográfia sorozatot (1890), valamint a népszerű stílusban írt, évente 10 füzettel megjelenő, vallásos szellemű és egyháztörténeti jellegű írásokat tartalmazó Koszorút (1894), továbbá az Egyháztörténeti Adattár c. sorozatot (1902). A vallási közönyösség és a gazdasági nehézségek mind a társaság működésének, mind pedig a kiadványok megjelentetésének nagy gondot jelentettek, de 1914-től, Ravasz László szerkesztésével igazi megújulás következett be, mígnem 1919- ben a történelmi tragédia megszüntette az egyesületet kiadványaival együtt. A második korszak tárgyalását a szerző az újjászületéstől (1923) indítja. Foglalkozik a Ravasz László irányította periodika megújult tartalmával (irodalom, színház, képzőművészet, zene, míg az egyháztudomány számára megnyílt a Theologiai Szemle), az újraindított Egyháztörténeti Adattárral (1927), a lap szerzőivel, a nagysikerű felolvasó estekkel és a társaság által szervezett, magas színvonalú konferenciákkal, jelezve, hogy mind a Társaság, mind a lap megtalálta helyét a protestáns szellemi és közéletben. A virágzásnak az ország német megszállása, majd a hadszíntérré válása vetett véget 1944-ben 56 esztendei működés után. Utóda 1989-től a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és 1992-től az újra indult Protestáns Szemle. Sajnálatosnak tartom, hogy felekezetközi kapcsolatokról lévén szó, legalább egy rövid utalás erejéig nem tértek ki a szerzők a római katolikusokkal, a baptistákkal és a neoprotestáns kisegyházakkal való kapcsolatra, nem világították meg ennek hiányát és okait. Ez a kitekintés nagyon hiányzik a fejezetből. 254 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
