Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely tükrözve a Teológiai Akadémiát is jellemezték. Az igazi, a szerző által megnevezett iskolateremtő tanároknak köszönhető, hogy a budapesti reformá- tusság és a Teológia kölcsönhatása megmaradhatott és a gyülekezetek építésében ugyancsak szerepet játszhatott. Rébay Magdolna a középiskolai és az elemi oktatással foglalkozik három tanulmányában. A Lónyay Gimnázium, az egyetlen református fiú középiskola történetét, életét, jelentőségét tekinti át elsőként a megalakulástól (1859), a megszüntetésig (1952), majd pedig az újraindulástól (1993) folyamatosan. Megismertet az alapítással és az alapító Gönczy Pálnak az iskola létrehozásában végzett elévülhetetlen érdemeivel. Foglalkozik az iskola megerősödésének időszakával (1860-1870, főgimnáziummá válás és az érettségi vizsga jogának megszerzése). Külön korszakként tárgyalja az 1880- 1914-ig terjedő időszakot (a szellemi, fizikai építkezések ideje), valamint a két világháború közötti esztendőket (a nagy népszerűség és az új építkezések, bővítések kora), ezt követően pedig 1945-től az államosításig húzza meg a korszakhatárt (anyagi és politikai gondok, átszervezés, szembenézés az új oktatáspolitikával, ellehetetlenítés). Az 1993-ban történő újraindításra nagyon röviden tér csak ki. A szerző kitűnő képet ad az iskolában folyó életről, az önképzőkörökről és az ott folyó tevékenységről, a művészeti nevelésről, a sport életről, az ifjúsági egyesületekről, külön fejezetet szentelve a nevelésnek, a felekezeti és hitbuzgalmi jellegnek mint keretnek, amelyen belül az iskola feladatát elláthatta, küldetését betölthette. Ennek eredményességét az a névsor jelzi, akik ebben az iskolában végezve írták be magukat a magyar egyház- és művelődéstörténetbe. Tudományos eredményeik az iskola színvonaláról tanúskodnak. A tanulmányt statisztikai táblázatok egészítik ki, éves bontásban közölve a tanulók felekezeti megoszlását, létszámát, a tanárok és az érettségizettek számát. A szerző következő tanulmánya a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézettel foglalkozik a megalakulás évétől (1907) az államosításig (1952), majd az újraindulással (1990). Budapest egyetlen református középfokú leányiskolája volt, amelynek létrehozását a nevében megjelenő két alapítványtevő indította el. Az iskola történetéből kitűnik, hogy igyekezett mindig a társadalmi igényeknek megfelelni. A szerző tanulmányát hat részre osztotta. Az elsőben a XX. századi leánynevelés történetét tekintette át összefoglaló jelleggel. A másodikban tért rá a gimnázium történetére, amelynek korszakait egy-egy igazgató személyéhez kapcsolta. Az előzmények áttekintése, az alapítók (közülük Baár János római katolikus volt!) és a fenntartók bemutatását követően külön foglalkozik Szilassy Aladár szerepével, aki a szervezés embert próbáló munkáját a legnagyobb odaadással végezte el. Ezt követően 244 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
