Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely továbbá az embermentő Tüdős Klára, aki az üldözöttekre vadászó nyilasokkal és a garázdálkodó oroszokkal szemben védelmezte a náluk menedéket találó közel száz személyt, keresztényi szeretetből és kötelességtudatból. 1949-től az elnyomó egyházpolitika következményeként az ő további tevékenységét is ellehetetlenítette az egyház megalkuvó, a diktatúrával kiegyező vezetése, amely folyamatot világosan és egyértelműen ismerteti meg a szerző. Egyben összegzi és értékeli Tüdős Klára tevékenységét, a belmissziót és az abban betöltött szerepét, nem hallgatva el személyének ellentmondásait sem. Kitér a kommunizmusban elszenvedett, de nagy lelkierővel, hittel, derűvel megélt méltánytalanságokra és a csaknem élete végéig végzett lelkigondozói hivatására. Az első kötet utolsó tanulmánya Kiss Rékától való, aki a kiemelkedő ifjúsági vezető és politikus Soos Géza sokoldalú, megnyerő személyiségével, a két világháború közötti időszak református értelmiségének meghatározó szereplőjével foglalkozik. Rámutat szerteágazó közéleti, politikai tevékenységére, a hitből fakadó kötelesség-és hivatástudatára, továbbá a háború alatt az ellenállásban (Magyar Közösség) betöltött vezető szerepére, valamint bátor, a kockázatokat nem mérlegelő zsidómentő tevékenységére. Életének meghatározó eseménye volt a Soli Deo Gloria Szövetség munkájába való bekapcsolódása, amelynek hatását a szerző Soos Géza egész pályáját végigkövetve kimutatja. A hitéleti munka önzetlen vállalása és a szociális problémák megoldása iránti elkötelezettség életének meghatározó jellemzői maradtak. Kiss Réka nemcsak elemzi, hanem értékeli Soos Géza egyházidiplomáciai vállalkozásait. Foglalkozik az 1945 utáni üldöztetésével, amely őt az ország elhagyására kényszeritette. A második kötet ugyancsak öt nagy fejezetből áll, tárgyalva a kulturális, tudományos, társadalmi szerepet, foglalkozva az ökumenikus kapcsolatokkal és a közelmúlt ma még nehezen értékelhető, elemezhető esztendeivel. A legtekintélyesebb fejezet a hatodik. Ennek első alfejezete az oktatási tevékenységet elemzi, külön foglalkozva a két gimnáziummal, a teológiai képzéssel, az elemi oktatással, valamint a skót misszióval. A második alfejezet az egyesületekkel, alapítványokkal, szeretetintézményekkel, a harmadik a tudományos gyűjteményekkel, a negyedik az azonosságtudattal, az ötödik pedig a sajtóüggyel. Bolyki János a Budapesti Teológiai Akadémia történetét 1955-1995 között tekinti át, mivel a létrehozásától, 1855-től a centenáriumáig, 1955-ig egy külön monográfia tárgyalja ezt az évszázadot. Tanulmányában a szerző ehhez a monográfiához kapcsolódva úgy tájékoztat a megjelölt negyven esztendőről, hogy támpontot jelentsen a későbbiekben a részletes történeti feldolgo242 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
