Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - "Mindig egy másik erőből is kérve". Beszélgetés a 95 éves Nádasdy Lajossal
Műhely pap, egy bencés szerzetestanár, aki Józsi bácsihoz sokat járt és a könyvtárból sok mindent használt, s ha nem volt a Józsi bácsi, s keresett egy könyvet, ki tudtam neki adni. Megmondta, hogy mire van szüksége, megnéztem a katalógusban, s ki tudtam neki adni. Úgyhogy azt a könyvtárat, mielőtt még megválasztottak volna, már rég ismertem. Persze, nem volt az olyan, mint az én teológus koromban, mert hiszen, ki volt szórva, ugye. A Józsi bácsi idejében elég jól összerakták, de hát tudod, hogy aztán rendbe én raktam már, amikor az egészet elkezdtem ellenőrizni. De ezt már nem a Miklós Dezső idejiben, hanem, amikor együtt voltunk a Kövy Zsolttal. — Kik jártak a könyvtárba a 60-as évek végén, 70-es évek elején. Jártak egyáltalán? — Nem igen. Egy páran voltak mindössze, egy tanár a tanítóképzőből, meg hát inkább fiatalok jártak, akik verseket kerestek, meg ilyesmi. Meg a volt dohánygyári igazgató szokott bejönni, dolgozott valamin. Talán négyen- öten, ha voltak ilyenek. Később meg a [Szalai] Tóni. Ritkán, hogy ha jött vidékről valaki, egy-egy pap pottyant be néha-néha. — Hogyan kerültél ismét vissza a Gyűjteményekbe? — Bakos Lajos belenyugodott aztán a döntésembe, de egyszer mondta, hogy Lajos, reaktiválunk. Mondom, azt nem éred meg. Miért?— kérdezte. Azért, mert nekem nagyon jó a helyem, ott van Sárvár, azzal megbíztatok, s abba most már beledolgoztam magamat, tisztességesen össze is szedtük ott a gyülekezetét. Most hagyjam ott? S aztán mégis visszakerültem 1981-ben, s úgy volt a megegyezésem a püspökkel — akkor már a Kovách Attila volt a püspök —, hogy én csak azért megyek vissza, mert Kövy Zsoltot ismerem, a levéltárban dolgozott. Nem tudom, hogy ki jön ide Kövy Zsolt után, amíg a Kövy Zsolt itt lesz, addig én is itt leszek. Ebből folyt aztán az, hogy mikor te odakerültél, akkor én szabadságra mentem, hogy úgy mondjam, s úgy tekintettem, mint aki végleg otthagyta a Gyűjteményeket. Azután, amikor veled beszélgettem, újra visszamentem. — Lajos bácsi, nagyon jó, hogy visszajöttél, ma is hálás vagyok érte. így legalább személyesen is átvehettük tőled azt a hatalmas munkát, amelyet elvégeztél. Az állomány teljes revíziója óriási teljesítmény volt, ma is annak alapján tájékozódunk. A piros keresztek ma is ott vannak a szaknaplókban azok mellett a tételek mellett, amelyeket megtaláltál. Ami azt jelenti, hogy megnéztél minden egyes katalógus- cédulát, s ellenőrizted, hogy megvan-e a könyv. Hiszen miután a könyvtár szétszóródott a háborúban, nem minden kerülhetett vissza a helyére. De voltaképpen hogyan is végezted ezt a revíziót? — Az első rész a munkanaplómban megvan, amit nektek adtam. Ott pontosan megvan, mit végeztem. Én akkor minden nap beírtam, még azt is Acta Papcnsia VIII (2008) 1-2. 21
