Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Holló Szilvia Andrea: Mészárosok és pékek a budai Vízivárosban
Műhely vízivárosi háza (580.), amit időközben árverésen eladtak, de a kisebb értékű is több, mint 6000 forintot kóstált. Ebben (552. sz., a Zöld Vadászhoz) lakott az özvegy. Készpénz nem maradt hátra, a 40 ezüstforinton az özvegy és a gyermekek igazságosan megosztoztak. A szoba és konyha berendezése alig 130 forintot ért, s részben a feleség használta, nem vették leltárba. Az özvegy saját tulajdonában lévő ón- és réztárgyakon kívül árverésen adtak el rézládákat, közülük 2 db 54 forintot ért. Az arany- és ezüsttárgyakat, a fehérneműt, ágyneműt (hagyományosan) az örökösök használták. A szoba berendezésének felvételekor feltüntették, hogy az asszony házasságkötésekor mit hozott magával. A régi bútorokat elárverezték. Volt 3 db pisztolytáska, régi kardok, képek, székek, asztal, kerevet, tükrös szekrényke, koffer, asztalkendő, régi bunda, dolmány. A mesterséghez használatos eszközök közül árverésre került vágódeszka, zsírosbödön, kályhaláb, vízmérce, a majd 200 forint értékű borászati eszköz, a hordók nagy száma meglepő, mert szőlőbirtokot a leltár nem jelzett. Aktíva és passzíva: 4000-4500 forint körül. A szétosztandó összeg fele az özvegyet illette, a többin a gyerekek osztoztak egyenlően, az elhalt fivér után járó részt megosztották. Az anya végrendeletében (1833) szintén a négy gyermeket és vejét nevezte meg örököseként52. Az 1809-ben összeírt családok közül 1822-ben még jócskán találkozhatunk a régi, ismerős nevekkel (Engl, Böhm, Korb, Jobst, Schwendenwein), bár egyes családok szüneteltették a széktartást (pl. Cselko özvegye). 1828-ban özvegyi jogon gyakorolta a mesterséget Böhm Anna, Cselko Erzsébet (Cselko János +1828), Eivök Franciska (Eivök Mihály +1823), Korb Erzsébet (és Mátyás). Flárom név tűnt csak el 1822 óta: Hoye mészároslegény tovább vándorolt, a Jobst és a Zechmeister család elköltözött, utóbbiak az Országúira. A szakmai szakosodás indukálta változtatások közepette, 1827. február 3- án kelt az utolsó (4.) céhlevél53: az inasoknak kötelezően előírták a 6 hét próbaidőt, melynek letelte után a felfogadott inas 3 évig tanult. A mester halála esetén akkor maradhatott az özvegynél, ha az legénnyel dolgozott. Sok mészáros mester özvegye vitte tovább az ipart, míg az egyik fiúgyermeke atyja örökébe nem lépett. A mesterfiak fél taksát fizettek.54 A legénynek 3 évig külföldön kellett vándorolni, s bár nem kényszerítették folyamatosságra, hat hónapig egy helyben kellett dolgoznia. A létező protekcionizmus megakadá52 BFL IV. 1002.y. II.c. 471. 53 BEVILAQUA1931. 500-512. 54 Az inasokat május 23-tól kötelezően beoltották himlő ellen. Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 129
