Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Köblös József: Törvényalkotási folyamat a pápai kollégiumban a XVIII. század végéig
Műhely A kiegészítésekben tetten érhető másik tipikus jelenség a világi birtokosok (patrónusok) szerepének megnövekedése a kollégium vezetésében. Nem ismeretlen jelenség ez, a többi hazai református kollégium esetében is kitapintható.12 Pápán az első törvénykönyv szerint a jelentkezőket bizonyítványuk bemutatása után a lelkészek és a rektor vette fel a tógás deákok közé, az egyik 1728 előtti kiegészítés a lelkészek mellett már az egyház „nemes patrónus urait" is emlegette.11 Az 1738-as törvénykiegészítések egyértelműen a kollégiumi rektor alárendelt szerepét, a két pápai lelkész és a választott világi felügyelők befolyásának növekedését bizonyítják. „A Schola Professora is nem Correspondenter, hanem dependenter lészen Tißteletes Praedicator Uraimektul es a Nemes Ecclesia elöl jároitul, minden dolgokat Professor Uram tartozzék ö kegyelmeknek tudtokra adni, s az ö kegyelmek akaratokbul, es nem a maga teczése fierint Scholai igazgatását folytatni." - mondja ki az egyik pont.14 Tizenkét választott világi felügyelő testesítette meg a világi patrónusok, a pápai eklézsia egészét, akik közül öten-hatan a lelkészekkel együtt látogatták az előadásokat,32 33 34 35 beleszólhattak a tanítási módszerbe vagy a használt tankönyvek kiválasztásába.36 37 A rektort kötelezték arra, hogy a tanári szobában aludjon, és az iskolában lévő lakásában étkezzen, amennyiben pedig valahová el akart utazni, ugyanúgy ki kellett kérnie a lelkészek és a felügyelői testület engedélyét, ahogy a diákok is tőle voltak kötelesek engedélyt kérni a városba való kimenetelük esetén.17 Ami ezen jelenség értékelését illeti: a világi patrónusok szerepének megnövekedése szükségszerű volt egy olyan közegben, ahol a központi és megyei igazgatás a protestáns lelkészek egyházkormányzati tevékenységét gátolta. Akár egy kollégiumi főkurátori tisztséget viselő világi nagybirtokos (Sárospatak esetében), akár a közép- és kisbirtokosokból álló helyi presbitérium (Pápa esetében), akár a helybeli városi hatóság (Debrecen esetében) állt ezen intézmények mögé, mindenképpen pozitív hatású, hogy anyagi támogatást, jogi védelmet nyújtott, ami nélkül az intézmény működése lehetetlen lett volna. Ugyanakkor visszafogta a coetus mint tanár- és diákönkormányzati testület önállóságát, károsan hatott az oktatás színvonalára, Acta Papensia VII (2007) 1-2. 79 32 Tervezett törvénykiadásunk bevezető tanulmányában Sárospatak és Debrecen példájára is ki fogok térni. (Lásd jelen előadásom utolsó bekezdését!) 33 I. törvénykönyv, a 12. törvényhez fűzött 3. magyarázat. KIS 1896. 82-83. Ezt megismétli az 1738. évi 8. kiegészítés is. PREI. Pápai I. sz. jkv. 113. 34 1738. évi 2. kiegészítés. PREI. Pápai I. sz. jkv. 109-110. 35 1738. évi 3. kiegészítés. PREI. Pápai I. sz. jkv. 110. *• 1738. évi 5. kiegészítés. PREI. Pápai I. sz. jkv. 111-112. 37 1738. évi 6. kiegészítés. PREI. Pápai I. sz. jkv. 112.
