Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)

1-2. szám - Műhely - Hudi József: Zsidó ifjak a Pápai Református Kollégiumban 1848 előtt

Műhely

5.

tanító

6

4,6

6.

rabbi

6

4,6

7.

haszonbérlő

4

3,1

8.

kántor

2

1,5

9.

kocsmáros, vendéglős

2

1/5

10.

jegyző, szépíró

2

1,5

11.

bábaasszony

1

0,8

Mindösszesen

131

100

Az értelmezést megnehezíti, hogy a felvételi díjak nyilvántartásában 1834-ig ritkán és rendszertelenül jegyezték fel a tanulók szüleinek foglalkozását, így csak 131 tanulóról vannak adataink. A tendenciák azonban így is nyomon követhetők. Megfigyelhető, hogy a kereskedők körében általános törekvés volt gyermekeik gimnáziumi taníttatása, így az ő fiaik adták a Pápán tanuló zsidó ifjak döntő többségét (62%-át). A szellemi foglalkozásúak (rabbik, tanítók, jegyzők, orvosok) szintén fontosnak tartották gyermekeik középfokú oktatását (együttesen 17%).

Az iparosok többsége nyilván arra törekedett, hogy fiaik az ő mesterségüket vigyék tovább, de arra is látunk példát, hogy egyes családok a gimnáziumi oktatás révén kívánták gyermekeik társadalmi mobilitását elősegíteni. Számukra az orvosi, sebészi, tanári, zenei, mérnöki, jogászi, papi pályák voltak leginkább elérhetők. 1832 után a kollégium azért is vonzotta a zsidó ifjakat, mert beindult a jogi képzés, amely az ügyvédi pályát nyitotta meg előttük.

Az árván, félárván maradt gyermekek nevelői, gondviselői akkor, amikor a tanulókat Pápára küldték, több célt tarthattak szem előtt. A tanulás biztosíthatta az ifjú számára az önálló egzisztencia megteremtését, a nevelőszülő^) tehermentesítését; ugyanakkor a távoli iskoláztatással elkerülték az újraházasodással együtt járó családi konfliktusok kiéleződését is. Ezt a magatartást korábban már a protestánsoknál is megfigyelhettük, így valószínűleg egy általánosabb jelenségről van szó, amely a vagyonosabb és polgárosultabb rétegekre jellemző.

A pápai tanulóévek alatt minden nem helybeli zsidó ifjú albérletben lakott, de gyakori volt, hogy étkeztetésüket a kollégiumban oldották meg, így ők is a „kosztos" diákok közé tartoztak. A kollégium törvényei rájuk éppúgy vonatkoztak, mint a bentlakó református diákokra, akik a gimnázium, majd a filozófiai kurzus elvégzése után tanítónak álltak vagy papnak készültek.

58

Acta Papensia VII (2007) 1-2.