Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely tejet és kását nem adnak néki."76 Ezek az elemek, amelyek egyébként standard elemei a garabonciás történeteknek, valóban felbukkannak a Csokonai- anekdotákban; kérdéses tehát, hogy ezúttal ez az elem összefügghet-e magával az életművel. Ennek csupán az mondana ellent, hogy a Dorottya popu- larizálódásáról nincsenek közköltészeti adatok, s ez nem is igen valószínű, hiszen ez a mű egészében más regiszterbe tartozik.77 Az ugyan kétségtelen, hogy Csokonai ismerte - s ráadásul éppen ilyen elemeivel ismerte - a garabonciás hiedelmeket,78 ám aligha ezért rendelődött hozzá a garabonciás történetek narratívumainak több eleme is. A Csokonaira applikálás éppen azért sokatmondó, mert éppen a kultusz kiterjedését és hatását teszi láthatóvá: egy mégiscsak inkább lokális ismertségű személy, az orvosként is működő debreceni professzor Hatvani79 helyébe egy olyan személy lép a történetekben, akinek jóval nagyobb körre és több társadalmi rétegre kiterjedő, országos híre van, miközben félreérthetetlenek, közismertek debreceni kötődései is. Csokonai ilyenformán a többféle formában megmutatkozó és többféle társadalmi szerep betöltésére alkalmasnak mutatkozó ismertsége révén lehet alkalmas átvenni a garabonciás történetek nevesített főszereplőjének helyét. A Csokonai nevéhez kapcsolt jövendölések egyik első közlője, Cs. Szatmári Károly is ezt a szoros kapcsolatot érzékelte Csokonai és Hatvani figurája között: „A magyar köznép érdekes szájhagyományai közt főképen két rendkívüli jelenség tűnik fel előttünk, melyek a nép képzeleteit leggyakrabban foglalkodtatják, kivált midőn a nemzet tudományos nagyságáról van 76 CSOKONAI Vitéz Mihály: Költemények 4. 1797-1799. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Szilágyi Ferenc. Bp., 1994, (Csokonai Vitéz Mihály Összes Művei) [a továbbiakban: CSOKONAI: Költemények 4.] 154. 77 A kritikai kiadás nem tud másolatairól sem; Szilágyi Ferenc a jegyzetekben így fogalmaz: „Minthogy nem sokkal keletkezése után nyomtatásban is megjelent, érthetőleg nem másolták. Csak Erdélyből, Székelyudvarhelyről tudunk egy közel egykorú másolatáról, mivel - úgy látszik - arra a távoli vidékre kevés nyomtatott példány jutott el." CSOKONAI: Költemények 4. 677. Persze általánosságban aligha érvényes az a kijelentés, hogy csak azokat a Csokonai-műveket másolták, amelyek nyomtatásban nem jelentek meg; annyi azonban nyilván elfogadható Szilágyi Ferenc megjegyzéséből, hogy a Dorottya folklorizálódásával aligha kell számolnunk. 78 A kritikai kiadás jegyzetei arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a tudás származhatott Fábián József 1803-as, babonaellenes könyvéből is, amelyben ezek az elemek szintúgy meg vannak említve, természetesen téves képzetnek minősítve a tőlük való félelmet (CSOKONAI: Költemények 4. 753.). Ez ugyan valóban lehetséges, de Csokonai aligha szorult olvasmányélményekre egy ilyen elterjedt hiedelem-elem kapcsán. 79 Hatvani István anyagi gyarapodásáról és társadalmi beágyazottságáról lásd RACZ István: Hatvani István vagyona és társadalmi előjogai. = Uő.: Parasztok, hajdúk, nemesek. Társadalom- történeti tanulmányok. Debrecen, 2000. 289-314. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 343
