Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely jön.55 * * * 59 Ennek a két történetnek az elemei pedig - többnyire némi módosulással - átkerültek a Csokonai-anekdotákba is.60 Igaz, az anekdota variánsai felbukkantak a Jászságban is - egy jászkarajenői gyűjtés tanúsága szerint egy helyi ismertségű személyhez, Dikóhoz hozzárendelve, úgy, hogy nem démoni tervnek, hanem a tréfás ugratás szándékának tulaj doni itatott az „ördöngösség".61 Ez utóbbi mozzanat azért lényeges, mert láthatóvá teszi azt, hogy a garabonciás narratívumok ismertek lehettek olyan tájegységben is, amely nem tartozott hozzá a debreceni Kollégium vonzáskörzetéhez, már csak annak katolikus színezete miatt sem; ugyanakkor viszont, s ez is igencsak feltűnő, itt nem is Csokonaihoz vagy Hatvanihoz kapcsolták hozzá ezeket az anekdotákat. Csokonai neve az ilyen jellegű történetekben még a XX. század második felében is református vidékeken ragadható meg, tehát a nyomtatványok és az iskolai oktatás egységesítő jellege sem látszik változtatni a Csokonai- hagyomány eredendően református jellegén. Csokonai garabonciás diák mivolta elég korán adatolható már a néprajzi gyűjtésekben.62 Csokonaihoz hozzárendelődött a porba írt kocsin utazás éppúgy,63 mint a lovak megállításának vagy éppen a nyúl megdermesztésé- nek mágikus képessége.64 De ismerünk olyan történetet is, amely szerint Csokonai burokban született, ismerte az elrejtett kincsek helyét, tudott esőt és szelet csinálni, valamint fekete bika képében megküzdött a hadházi táltossal.65 A Csokonai köré rendeződött anekdoták egyaránt tartalmaznak tehát táltos- és garabonciás-hiedelmeket - a kettő egyébként általában sem választ55 BÁN-JULOW 1964. 40-41. 60 A Hatvani-mondakör eme darabjának Csokonaira applikálásáról lásd Szilágyi Miklós tiszafüredi adatát, amely - egyáltalán nem mellékesen - saját, tőlem már nem ismert dédanyám folklórtudásából származik: SZILÁGYI Miklós: Tiszafüredi emlékek a garabonciás Csokonairól és más történelmi alakokról. = Ethnica VIII (2006.) 3. sz. 97-98. 61 SZILÁGYI Miklós: Újabb adatok a Hatvani-mondakörhöz. = Múzeumi Kurír, 1974. április, 14. szám (II. kötet, 4. sz.), 59-62. A hiedelemtörténetnek a Jászságra szóló tágabb érvényességét bizonyítják Szabó László adatai: SZABÓ László: Jászság. Bp., 1982. 240-242. 62 Szendrey Zsigmond nagyszalontai gyűjtésében ennek már a XX. század elején megtalálta a nyomát: SZENDREY Zsigmond: Ember- és természetfeletti lények a szalontai néphitben. = Ethnographia, 1914. 317.; újabban erről lásd LUKÁCS László: Csokonai a néphagyományban. Bp., 2007. 11-24. 63 Ilyen történetet közöl Szűcs Sándor Szabó Farkas bihamagybajomi adatközlőjére utalva: SZŰCS 1965. 48-49.; vö. még LUKÁCS 2005. 64. 64 Lásd Szűcs Sándor közlésében Király Péter karcagi adatközlő történetét: SZŰCS 1965. 50-51. 65 1955-ös gyűjtés, Szilágyi József 54 éves hajdúhadházi adatközlőtől: Csokonai emlékek, 459-460. 340 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
