Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely larizálódó történetelemek bekerülhettek-e másodlagosan a szóbeli tradícióba. Mindazonáltal míg a Hatvani-hagyomány jellegzetesen debreceni karakterű - legalább kiindulásában, mert a történetek elterjedése azért túllépi a város határát addig a Csokonai-anekdoták földrajzi elhelyezkedése ennél sokkal szórtabb, miközben ezekben is felbukkannak az ördöngösségnek ugyanazon motívumai, mint a Hatvani-történetekben. Mellesleg az 1796-os, Hatvaniról szóló prózai mű szorosabb olvasása aligha erősíti meg azt az értelmezést, hogy itt egy babona-ellenes pamfletról lenne szó,56 hiszen - bár az Elöljáró beszédben, az életrajzi bevezetőben és a mágikus könyv megszerzéséről szól első történetben valóban kiérezhető az ironizálás szándéka (mint például az első mondatokban a babonásság célza- tos emlegetése57 vagy a hitelesség bizonyítékául emlegetett tanúk személyes visszakereshetetlenségének hangsúlyozása) - a mű későbbi részeiben semmiféle ilyen didakszis nem mutatkozik meg. Az előadott történetek mindegyike immár a sötét lelkek fölött hatalommal rendelkező, mágikus erejű professzor kalandjait sorakoztatja föl, kezdve onnan, hogy Hatvani bűbájos ereje révén egy kígyótól szerzi meg azt a könyvet, amelynek segítségével „száma nélkül való lelkek" szolgáltak neki, ha három teljesíthetetlen parancsot képes adni nekik, egészen addig, amíg a professzort elragadja az ördög. A történetek között ott található annak a Hatvanitól adott vendégségnek a leírása is, amikor a falon hirtelen megjelent gyümölcsökről kiderült, hogy igazából a többi vendég orra és feje;58 illetve az a másik, amikor is Hatvani hirtelen árvizet támaszt a nők megleckéztetése érdekében, mire azok fejvesztve és szoknyájukat felhúzva ugrálnak fel a székekre, padokra, hogy aztán a víz egy pillanat alatt nyom nélkül eltűnrendelődve is élt a folklórban: ERDÉSZ Sándor: Doktor Faust és társai a magyar néphagyományban. = Elbeszélés és emlékezet. Tanulmányok Istvánovits Márton emlékezetére. Szerk.: Hoppál Mihály. Bp., 2001. (Örökség IV.) 77-87. BÁN-JULOW 1964. 233.; a nézet eredetére lásd OTROKOCSI Nagy Gábor: Református kollégiumi diák-irodalom a felvilágosodás korában. Debrecen, 1942. (Klny. A Debreceni Ref. Tanárképző Intézet Dolgozatai 22. számából) 20. 57 „Ha meggondoljuk (pedig meg kell gondolni), úgy találjuk, hogy az embert az oktalan állatoktól nem egyéb különbözteti meg, hanem a - babona. Mibe különbözik Baksai sógor a lovától? Abba, hogy ö babonás, a lova pedig nem az. Mibe különbözik ]utka néni az ölbeli kutyácskájától? Abba, hogy ő babonás, az ölbeli kutyácska pedig nem az." BÁN-JULOW 1964. 28. 58 BÁN-JULOW 1964. 32-34. A történetet - „debreceni diákhagyományként", azaz feltehetőleg folklórtradícióként közölve - lásd SZŰCS Sándor: Ördöngős történetek Hatvani profesz- szorról. = Uő.: Feljegyzések XI—XII. Tájak, emberek, történetek. Szerk.: Örsi Zsolt. Karcag- Túrkeve, 2003. (Alföldi könyvek 3.) 156-158. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 339
