Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely nyitómondata is éppen ebben a szellemben rajzolja föl az életmű lehetséges megközelítésének két változatát: „Azon Aesthetikus, ki Csjokonaijról szoll, kénytelen a' nagyobb publicum' értelmével megvívni, azonban ha állításai a' tisztább ízlésnek regulájival ellenkezni nem fognak, nem leszen oka hogy akarki előtt is megpiruljon."41 Kölcsey nemcsak általánosságban volt tudatában a popularitásnak, hanem konkrét példákat is említett: „REC.jensens] azt hiszi, hogy nem az dicsértetik igazán a' kinek hibáji is vakon imádtatnak. Az, a' ki úgy tiszteli Cs[okonai]t mint Hubai, meggyalázza őtet, az, a' ki úgy tiszteli Berzsenyit mint Hoblik nem méltó azon nagy költőnek szellemét felfogni."42 A példák értelmezésekor Hubay Miklós 1810-es és Hoblik Márton 1814-es kötete kapcsán lehetséges ugyan a plagizálás vádjára is gondolnunk, ahogyan ezt a kritikai kiadás jegyzeteiben Gyapay László tette,43 bár a felhozott érvek mind közvetettek, hiszen nem Kölcsey egyéb, egykorú megjegyzéseiből származnak - persze nyilván azért nem idézett ilyet a sajtó alá rendező, mert ilyenek nem is voltak -, hanem Kazinczy és Szemere megnyilatkozásaiból. A Köl- csey-kritika idézett két mondata azonban így, együtt azonban valószínűbbé teszi a szolgai követésnek, azaz Csokonai kultikus tekintélyként való kezelésének a kárhoztatását - annál is inkább, mert például Hubay gesztusa aligha minősíthető egyszerűen plágiumnak, különösen az 1810-es évek kritikatörténeti szituációjában, hanem legalább ennyire az imitáció klasszikus modelljéhez közelít44 Kötetének első részébe (Énekek és ódák, első könyv) Hubay nem változtatás nélkül vett át Csokonai-verseket, hanem - igaz, anélkül, hogy a tatásaként - Sz. M.] visszatérő fordulat Kölcsey levelezésében" GYAPAY László: „A' tisztább ízlésnek regulájival", Kölcsey kritikusi pályakezdése. Bp., 2001. (Klasszikusok, Az irodalomtudomány és kritika társsorozata) 255. A tőle idézett példák rendre ebben a szemléleti keretben helyezhetők el: Kazinczy Ferenc - Kölcsey Ferencnek, 1808. augusztus = Kazinczy Ferenc levelezése. I-XXI., közzéteszi: Váczy János. Bp., 1890-1911. - XXII. (I. pótkötet), Bp., 1927. - XXIII. (II. pótkötet), Bp., 1960, [a továbbiakban: KazLev], VI. 64.; Kölcsey Ferenc - Kazinczy Ferencnek, Álmosd, 1814. december 22. = KazLev XII. 274.; Kölcsey Ferenc - Kazinczy Ferenchez, Cseke, 1816. április 25. = KÖLCSEY Ferenc: Levelezés. 1.1808-1818. Sajtó alá rendezte: Szabó G. Zoltán. Bp., 2005. (Kölcsey Ferenc Minden Munkái) 487. 41 Csokonai Vitéz Mihály' munkájinak kritikai megítéltetések = KÖLCSEY Ferenc: Irodalmi kritikák és esztétikai Írások I. 1808-1823. Sajtó alá rendezte: Gyapay László. Kritikai kiadás. Bp., 2003. (Kölcsey Ferenc Minden Munkái) 39. 42 Csokonai Vitéz Mihály' munkájinak kritikai megítéltetések. = KÖLCSEY 2003. 40. 43 KÖLCSEY 2003. 353. 44 Alszeghy Zsolt ráadásul még a Csokonai-követés vádját is meglepőnek nevezte, mert a kötetben meghatározóbbnak érezte az idylliumok műfajának magyar nyelvű meghonosítására tett kísérletet: ALSZEGHY Zsolt: Csokonai és Hubay. = Egyetemes Philologiai Közlöny, 1915. 152-154. 336 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
