Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely S ez a felülvizsgálat igen tanulságosan egészül ki a legutóbbi kultusztörténeti konferenciakötethez csatolt bibliográfiával.14 Ez a könyvészeti összeállítás ugyanis nem abból az alapgondolatból indul ki, hogy - miként ezt egyébként számos korábbi tanulmány hajlamos volt sugallni - az irodalmi és történeti kultuszok kutatása Dávidházi Péter könyvével kezdődött. A bibliográfia ennek megfelelően az 1970-es évektől tekinti át mindazt a történeti, néprajzi, irodalomtörténeti, kulturális antropológiai termést, amely magyar- országi kultuszokkal vet számot - s ennek köszönhetően nemcsak az válik láthatóvá, hogy Dávidházi Péter könyve miképpen állította új keretbe a kultuszkutatást, hanem azt is, hogy bőségesen volt már korábban is olyan, föltárt és interpretált történeti anyag, amelyre rátelepülhetett ez a tudományos diszkurzus. A bibliográfia végigolvastán igazat adhatunk Gyáni Gábornak, aki szóvá tette, hogy némileg kultikusnak tekinthető az, a kultusztörténeti tanulmányok egy részében megfogalmazódó önkép is, amely Dávidházi könyvétől számítja a kutatási irány kezdetét:15 hiszen újraértelmezésről és egy új paradigma bevezetéséről van szó inkább, mintsem a „semmiből világot" teremtés gesztusáról. A kultuszkutatásnak érdemes szembesülnie ezzel a sokágú, s kellőképpen számon nem tartott tradícióval - ne feledjük, az ebben a listában szereplő művek egy része soha, az utóbbi másfél évtized egyetlen kultusztörténeti tanulmányában sem szerepelt még hivatkozásként -, hiszen ez is hozzájárulhat a metodológiai megújuláshoz, s hozzásegíthet ahhoz, hogy másképpen fogalmazzuk meg saját kérdéseinket. Ha van olyan író a magyar irodalom történetében, akire a kultuszkutatás - az eddig elmondottak értelmében - alkalmazható, akkor az nyilván Csokonai. A jelenlegi, teljesnek még közel sem mondható anyagfeltárás ugyanis azt valószínűsíti, hogy a XIX. századi magyar irodalmi kultuszok legteljesebb kiépülése Csokonai és Petőfi példáján ragadható meg. Ráadásul e két jelenség egymással is szorosan összefügg, hiszen Petőfi az 1840-es években már tudatosan játszott rá a Csokonai-kultuszra. Ennek fontos irodalmi dokumentuma Petőfi Csokonai című verse, amely egy, Domby Mártonnál is meglévő Csokonai-anekdotát vett alapul,16 de megragadható Petőfi tudatos 14 VAJDA Ágnes-VÖRÖS Boldizsár: A magyarországi kultuszkutatás válogatott bibliográfiája. = Kultusz, mű, identitás. Szerk.: Kalla Zsuzsa, Takáts József, Tverdota György. Bp., 2005. 324-388. (Kultusztörténeti tanulmányok 4.) 15 GYÁNI: i. m. 208. 16 A versre vonatkozó, igen alapos jegyzeteket lásd: Petőfi Sándor összes költeményei (1844. szeptember - 1845. július). Sajtó alá rendezte: Kiss József (főszöveg), Kerényi Ferenc, Martinkó 330 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
