Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mezei Zsolt: Adalékok a 250 éve alapított pápai kórház történetéhez
Műhely A működtető: az irgalmasrend A Betegápoló Irgalmasrendet (Istenes Szent János Betegápoló Rendje = Ordo Hospitalarius Sancti Joannis de Deo, O.H.S.J.D.) a portugál Juan Ciudad (Joao Cidade) alapította 1540-ben. 1572. január 1-jén Szent V. Piusz pápa (1566- 1572), aki a testvéreknek Szent Ágoston reguláját írta elő, jóváhagyta a rendet. A rendi gyűlés által 1586-ban kidolgozott konstitúciókat V. Szixtusz (1585-1590) még ugyanebben az évben elfogadta. Az alapító a portugáliai Montemor-o-Novo helységben született 1495. március 8-án. 8 éves korában megszökött otthonról és egy gazda pásztornak fogadta fel. Itt megtanult írni olvasni, beletanult a gazdálkodásba. 28 évesen zsoldoskatonának állt, a spanyol-francia háborúban megsebesült, majd fogságba esett. Itt majdnem felakasztották. Leszerelése után nemsokára Észak-Afrikában találjuk, majd Európába visszatérve felcsapott vándor-könyvkereskedőnek. 1539. június 20-án Andalúziában Avilai János egy prédikációjának hatására megvilágosodott számára Isten hívása: a rászoruló szegény betegeken kell segítenie. Kemény munkába vágott ekkor: éjszaka fát gyűjtött, amit nappal eladott: ennek árából élelmet és orvosságot vásárolt a vagyontalan betegeknek. Hamarosan házat bérelhetett Granadában, oda- hordta betegeit, és önfeláldozóan ápolta őket. A házat, mely rövidesen kicsinek bizonyult, kórházzá alakította. Életszentségének híre hamar elterjedt, és nemsokára már nem kellett kéregetnie: az emberek maguk hozták neki a szükséges dolgokat, és a granadai érsek is erőteljesen támogatta. Tuy püspöke jóváhagyja az „Istenes János" nevet, amelyet az emberek adtak neki. Készíttetett számára egy köntöst, hogy megismerjék róla, és meghagyja neki, hogy segítőtársai is olyat viseljenek. Az általános tisztelet, amely Jánost körülvette, óriásira nőtt, amikor a királyi kórház égése alkalmával a betegeket a vállán mentette ki. Csodálatos módon egy hajszála sem perzselődött meg sem neki, sem a betegeknek, pedig a lángok kellős közepén járt. (Ez a jelenet látható a pápai volt irgalmasrendi, „Gránátalma" gyógyszertár egyik intarziás szekrényajtaján is.) A betegek szolgálatában, megfeszített munkában eltöltött 13 év felőrölte erejét. Miután az érsek föladta neki az utolsó kenetet, ötvenötödik születésnapján, 1550. március 8-án meghalt. 1630-ban avatták boldoggá, majd 1691- ben szentté. XIII. Leó pápa 1886-ban a földkerekség összes kórházának és 266 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
