Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon
Műhely vallásos szokáscselekmény (rítus), amelyben nagy szerepet tulajdonítottak/tulajdonítanak a külsőségeknek. A többség tudatában bár az úrvacsora szentség, de középpontjában mégis a szentelményként értelmezett úrvacsorái jegyek állnak. A kisebbséget jellemzi csak az a tudat, amely az úrvacsora lényegét érinti, a személyes bűnbocsánatot, amelynek alapja a feltétlen hit, Krisztusnak az emberekért hozott megismételhetetlen, egyszeri áldozata. Hálás köszönetét mondok kalotaszentkirályi adatszolgáltatóimnak, mindenekelőtt különösen is Lovász Miklósné Gere Ibolya Erzsébetnek, Gere Istvánné Kispál Annának önzetlen és rendkívül sok segítségükért. Összefoglalás Kalotaszeg felszegi részének egyik legnagyobb faluja, a gazdag hagyományairól és hagyományőrzéséről nevezetes Kalotaszentkirály. Úrvacsora vételének szokásai meghatározó szerepűek szokásrendszerében. Az első úrvacsora vételét itt is, a magyar nyelvterülettel azonos módon a fiatalok egyházilag is nagykorúvá nyilvánítása, a konfirmáció előzte meg, amely a 16. esztendejét betöltött ifjúságnak a közösség előtti első nyilvános megmérettetése volt. Konfirmációra a templomot a konfirmandusok díszítették fel. Ez a díszítmény fenyőágakból állt, amelyek közül azokra, amit a bejárati ajtókra tettek, a lányok által készített papírrózsákat erősítették fel. Ezeket az ékítményeket „hatlo"-nak nevezték. A lányok a konfirmációt követően egy esztendő múlva jogosakká lettek a párta viselésére. A faluban évente hat alkalommal szolgáltatták ki az úrvacsorát, amelyet minden esetben a bűnbánati hét vagy „nagyhét" előzött meg, amikor esténként bűnbánati istentiszteletet tartottak a templomban. Mindenki, aki az úrvacsora szentségével élni akart, kötelességének érezte, hogy legalább egy alkalommal — többnyire szombaton — részt vegyen a bűnbánati istentiszteleten. Többen böjtöléssel is készültek az úrvacsorái alkalomra. Általánosan elmondható a békességre és tiszta lélekre való törekvése a híveknek, hogy így, „megtisztulva" járulhassanak az úrasztalához. Úrvacsora vételekor a közösség női és férfi tagjai ünnepi öltözetben jelentek meg a templomban, amely öltözet alkalomjelző volt, jelezve az ünnepnek az esztendő ünnepi-és szokásrendjében elfoglalt helyét. így a böjti időszakban, továbbá böjtfőn és nagypénteken csakis gyászos öltözetben illett megjelenni a templomban, tehát a gyász nemcsak a haláleset által kiváltott családi gyászt jelentette, hanem hét olyan alkalmat, amelyeknek sorában az egyházi ünnepek is beletartoztak. A lányok úrvacsora vétele előtt megbeszélték öltözetüket és az ünnepi alkalomra azonos viseleti együttesben jelentek meg. 258 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
