Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Szemle - A pozsonyi jogakadémia hallgatósága 1777–1849
Szemle elejétől július végéig tartott. A jogi kurzuson magán- és közjogot, büntetőjogot, világtörténelmet, politikai és kamerális tudományokat, magyar nyelvet és irodalmat tanítottak. A magyar nyelvet 1791-ben tantárgyként vezették be, csak 1844 őszétől vált tannyelvvé. 1848/49-ben a tanítás szünetelt, s csak 1849 őszén, a szabadságharc bukása után, alacsony létszámmal (173 hallgatóval) folytatódott. M. Movák Veronika az akadémia levéltárának kimutatásai (anyakönyvek, professzori nyilvántartások, osztálynaplók, félévi információs jelentések) alapján statisztikákat készített és megvizsgálta a diáklétszám alakulását, területi, vallási megoszlását, társadalmi hovatartozását. Többek közt megállapította, hogy a pozsonyi akadémia vonzáskörzete elsősorban az északnyugat-magyarországi vármegyékre (Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars) és a Pozsonnyal szomszédos vármegyékre (Sopron, Komárom, Moson, Pest) terjedt ki, de szép számmal érkeztek hallgatók Bács megyéből is. Jelentős volt az osztrák örökös tartományokból származók száma is (556). A távolabbról érkezők főként a jogi kurzust látogatták. A kibocsátó városok mezőnyében az első helyen Pozsony állt (566), Pápa a 20. helyen szerepelt (39), Veszprém pedig a 25. helyen (32). A vonzáskörzet meghatározta a vallási összetételt: 1802-1850 között a hallgatók 85 %-a katolikus volt, utána sorrendben az evangélikusok, reformátusok, görögkeletiek, izraeliták és görögkatolikusok következtek. A hallgatók többsége a magyarok közül került ki, a német nemzetiségűek kb. 15— 20 %-ot, a szlovákok 10 %-ot tettek ki. A társadalomtörténeti elemzés arra utal, hogy jobbára a kiváltságos társadalmi rétegek (nemesek, polgárok) gyermekei látogatták az intézményt, ahova földművesek gyermekei elvétve kerültek be. A kiváltságosok többségét birtokosok, állami, vármegyei, uradalmi tisztségviselők és alkalmazottak gyermekei tették ki. Az adattárban egy-egy hallgató adatsora ideális esetben 13 rovat kitöltéséből keletkezett. Jó esetben megismerjük a hallgató nevét, előnevét, életkorát, vallási hovatartozását, társadalmi állását, születési vagy származási helyét (annak mai változatát 1918 utáni elcsatolása esetében), előző iskoláját, a látogatott tanéveket és tanfolyamokat és egyéb, megjegyzésre érdemes adatokat. A gondos munkával összeállított kiadvány hely- és személynévmutatója a család- és helytörténeti kutatást is nagyban elősegíti. Különösen a társadalom- és várostörténet művelő hasznosíthatják az adatsorokat. Például hozhatjuk Pápát, amelyről kitűnik, hogy 1799 után 39 hallgató tanult Pozsonyban. Közülük 18 (Rába Antallal együtt 19) nemesi, 8 polgári családból származott, a többiek szülei (papok, uradalmi tisztek) a honorácior osztály sorait gyarapították. A hallgatók többsége katolikus volt (21), a reformátuActa Papettsia VII (2007) 1-2. 199
