Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Újraolvasó - Payr Sándor: Pápai kollégiumi emlékek
ÚJRAOLVASÓ bejelentette, hogy a tanév végén az értesítőbe az első helyre az én nevemet nyomatta, de mindjárt utána — szintén egyes sorszámmal — Szily nevét, a aztán következett 3. szám alatt Barsy Zoltán. Szily és én azután így ültünk egymás mellett még a VIII. osztályban is. Az egyenes, katonás járású Rózsa István a gimnasztikát is tanította és könyvtáros is volt. Az egész város ismerte és szerette Rózsa Pistát. Legényember volt, váratlanul korán halt meg. Mintha az édesapánkat temették volna, úgy sirattuk (+1877). A IV-VI. osztályban tanította az algebrát Szép Gábor, már idős, vastag szemüveget hordó tanár. Tárgyát nagyon elvontan adta elő. Százával mondtuk fel az eseteket: összeghez adatik összeg, szorzathoz szorzat stb. Gyakorlati hasznát nem láttuk a matematikának. Nem titkolta, hogy haragszik Tarczyra. Ennek fizikája miatt különböztek össze. Sokszor tett célzásokat: „Gubacsmagazin... Majd ha az emeletre járnak, a nagy úr elé... Szabadon tenyészik..." Ez utóbbit az iskola régi pecsétjéről idézte, és a sok rakoncátlan úrfira értette, akik a hátsó padban unatkoztak és rosszalkodtak: a Sárközy, Kenessey, Noszlopy stb. fiúkra. Egyszer dióhéjat tettek az öregúr nehéz karszékének a lábai alá. Csak úgy recsegett, amikor ráült. Villámló szemekkel kelt fel: „Kopókergetők!" — kiáltotta az úri fiúk felé. Kiment, becsapta az ajtót, otthagyott bennünket. Én nagyon sajnáltam, engem a lakására is elhívott, nekem diktálta studium kéziratát, s így adtam tovább. Családi körben kedves, kedélyes ember volt. Névnapján a zenekarunkat vidáman, szívesen fogadta. Volt egy derék szép szál fia, Szép Miklós. Joggyakornok majd jegyző a járásbíróságon. Az ügyeket referálva rá szokta írni az aktákra: „Szép M. refjerálta] 1880. márc. 5." Utóda az izraelita Kr. Adolf jogász lett, akinek kevés hajlama volt az önálló gondolkodásra. Amint Szép Miklós aktáit látta, ő is ráírta híven bona fide: „Kr. Adolf izr. 1880. dec. 10." Azt hitte, a referens vallását kell jelezni az aktákon. Az V. osztályban Jády József, a jó Jády bácsi vett bennünket szárnyai alá. Már a beiratáskor átadta maga csinálta Ékesszólástanát3 4 és elmondta, hogy a benne közölt kriát (szónoki beszédet) óra közben a tanári szobában csinálta. Mi lett volna ez a kria, ha több időt szentel neki! De írt gazdaságtant is, a méterrendszer ismertetését stb.5 Tanított görögöt, latint, németet, magyart. A jó kedélyű tanárt azért néha elfutotta a harag. Ilyenkor felugrott a székről, rántott egyet a nadrágszíjon és rákiáltott a semmiházira: „Ekkora vörös ceruzával írom be a szekundát, amice!" Egyszer én is megjártam. Alighogy 3 Jády József 1851-től gimnáziumi tanár, 1885-1890-ig a tanítóképző igazgatója. 4 „Ekesszólástan" c. tankönyve 1876-ban jelent meg Pápán. 5 „A méterrendszer ismertetése s e mértékekkel való számolásmód". Pápa, 1875. - „Az okszerű gazdaságtan rövid vázlata". Pápa, 1881. 182 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
