Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely tésekre, például a könyvtár támogatására is kötelezték őket. Felekezeti, társadalmi vagy nemzetiségi sajátosságokat a kollégium sem személyes, sem csoportos szinten nem vett figyelembe, teljességgel ugyanazok a szabályok vonatkoztak ezekre a tanulókra is, mint a református magyar ifjakra.72 Különösen feltűnő, hogy a pataki kollégiumban ekkoriban szinte egyáltalán nem tanultak zsidó gyerekek — ellentétben például a pápai kollégiummal. Összegzés A Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII-XIX. század fordulóján, s az azt követő két évtizedben messzire ható változások mentek végbe. E fejlemények javarésze számottevően megerősítette a kollégiumnak hazánk kultúrájában betöltött pozícióját. Sőt, az utókor olyan következményeket is tulajdonított egyes tanrendi-tantervi változásoknak, amelyek megítélésünk szerint túlmutatnak nemcsak egy, az 1800-as évek elején Magyarországon működő protestáns intézmény, hanem általában az oktatás lehetőségein. A valóban úttörő kezdeményezéseket (például a magyar tanítási nyelv korai bevezetését, a természettudományos tárgyak térnyerését, a modernizált jogi képzés megteremtését) hajlamos volt a — jobbára helyi illetőségű — történetírás valamifajta reformkort megelőző, megelőlegező hevülettel, konkrétan vagy legalább latensen meglévő társadalmi-politikai programmal magyarázni. Dolgozatunk második felében a modern oktatáselmélet által alkalmazott funkcionális megközelítéssel azt igyekeztünk megvilágítani, hogy a pataki kollégiumban kétszáz évvel ezelőtt végbemenő változások legkevésbé a fennálló társadalmi-politikai rend átalakítását célozták. Ennek meghirdetésére és véghezvitelére nem lett volna az intézménynek módja, hiszen anyagi lehetőségei szűkösek voltak. Ám ennél fontosabb, hogy társadalmi bázisának, igénybevevői körének (a szélesebben vett környék protestáns kis- és középnemességének) összetételéből és mentalitásából adódóan nem volt rá igénye sem. Lényegében minden fontos reformintézkedés két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy az önfenntartás kényszeréből adódóan fokozottan figyelnie kellett környezetének megváltozó igényeire, érdekeire — s ezért a korábbinál lényegesen gyakorlatiasabb és sokszínűbb képzést kellett biztosítania a belépő tanulók számára. Másrészt arra, hogy az ellenreformációs nyomás enyhülésével egyrészt erre, másrészt gazdasági és szolgáltatói tevékenységének fejlesztésére és bővítésére (például gondoljunk a nyomda újraindítására) módja is nyílt. 72 Ez alól egyetlen kivételként az ortodox ifjaktól azt követelték meg, hogy saját felekezetűk papjától szerezzenek be rendszeresen igazolást a templomba járásról és megfelelő, vallásos viselkedésükről. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 177
