Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely umnak a korabeli társadalom és kultúra alakításában — kissé akár át is értékelve a történeti irodalom által korábban a sárospataki iskolának tulajdonított jelentőséget. Különösen a kollégium politikai funkciójának kapcsán tűnik szükségesnek némi korrekció. A XIX. század végi, XX. század eleji — nagyrészt helyben született — feldolgozások szívesen ecsetelték azt, hogy a Bodrog-parti kollégium megelőzve a korát már a reformkor előtti évtizedekben nyílt politikai állásfoglalással biztosította később híressé vált hallgatóinak (Kossuth, Szemere, Palóczy László, Fáy András stb.) a szellemi muníciót.63 Megítélésünk szerint ez a hatás a korábban feltételezettnél áttételesebb formában érvényesülhetett csak, hiszen közvetett adatot is alig találtunk arra, hogy akármilyen formában is politizáltak volna a pataki tanárok, vagy deákok. Leginkább két jelenséggel szokás alátámasztani a pataki kollégium radikálisnak számító politikai kultúráját. Egyrészt a magyar tanítási nyelv valóban gyors bevezetésének tényével. Ennek nem szándékolt módon, közvetetten kétségtelenül lehetett politikai jelentősége — ezt már jóval a hivatalos bevezetés előtt felismerték a kortársak is, akkor, amikor még csak egy-két tanár próbálkozott magyar nyelvű előadásokkal.64 Ugyanakkor több tényező is kétségessé teszi azt, hogy a magyar nyelv térnyerése elsőrendűen politikai, nyílt állásfoglalásnak számított volna. Egyrészt említettük, hogy a tanítás túlnyomó része továbbra is latinul folyt. Ezt a tényt még figyelemre méltóbbá teszik az elvileg szigorú — bár a gyakorlatban kétségtelenül lazábban ellenőrzött — szabályok, amelyek a tanulók iskolán belüli érintkezésében még tanítási időn kívül sem tették lehetővé a magyar nyelv használatát. Végül maguk a kollégiumi professzorok is erősen megosztottak voltak a nyelvújítás kérdésében, korántsem ugyanúgy látták a magyar nyelv jövőbeni szerepét az oktatásban, s szélesebb értelemben, a társadalomban.65 Mindezek a politikainál lényegesen erősebbé teszik a magyar tanítási nyelv gyors, bár 63 Például: SZINNYEI Gerzson: Vázlatok a sárospataki reformált főiskola XVIII. és XIX. századbeli életéből a nemzeti élet keretében = Sárospataki Lapok (1885), 142-144., 159-161., 175- 178., 192-193., 209-212., 223-226., 241-244., 257-261., 284-286., 345-348. hasáb. GULYÁS József: A Sárospataki Ref. Főiskola rövid története. Sárospatak, 1931. A modern feldolgozások közül jóval óvatosabban, de ugyanezt sugallja: CSORBA Sándor: Reformkori diákegyesületek Patakon és a Társalkodási Egyesület Pozsonyban. Bp., 2000. 59-68. 64 A pozsonyi Magyar Hírmondó az anyanyelv használata általános elterjedésének illusztrálásaként említi lelkendezve példaként a pataki kollégiumra vonatkozóan ezt a fejleményt: Magyar Hírmondó, 1785. 688-690. 65 Két pataki triász alakult ki a professzorok állásfoglalása révén. A nyelvújításban Kazin- czyt feltétlenül támogatókkal (Sipos Pál, Vályi Nagy Ferenc, Kézy Mózes) szemben kifejezetten konzervatív véleményen volt Kövy Sándor, Láczai Szabó József és Rozgonyi József. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 173
