Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Szögi László: A peregrináció-kutatás eredményei a magyarországi történetírásban
Műhely SZÖGI IÁSZLA A peregrináció-kutatás eredményei a magyarországi történetírásban t ÜLFÖLDI EGYETEMI TANULMÁNYOK hatását vizsgálva a magyarországi és erdélyi művelődéstörténetben történelmi periódusonként más és más, bár tendenciájában hasonló képpel találkozunk. Eddigi ismereteink szerint a középkorban, tehát Mohácsig mintegy 12.000 külföldön tanult magyarországi értelmiségivel számolhatunk. A peregrinusok száma a korai újkorban, vagyis ebben az összefüggésben 1526 és 1788 között 25.000 beiratkozóval határozható meg, s végül a bennünket közelebbről érintő hosszú XIX. században, azaz 1789 és 1919 között 55 000 külföldi beiratkozóval számolhatunk, akiknek közel a fele 1890 után indult külföldre. A külföldön tanultak száma természetesen nem 80 ezer volt, hanem ennek a felét sem érte el, hiszen egy személyre átlagban minimum két beiratkozást számíthatunk. Ezzel együtt az egyetemjárás szokása Magyarországon minden korszakban meghaladta az európai átlagot, aminek egyik természetes oka a hazai egyetemi rendszer igen késői kiépülése, de másik oka az a jelentős motiváció, ami nemzetiségtől és felekezettől függetlenül jellemezte e térséget. Ennek következtében igen nagy társadalmi igény, ha úgy tetszik kötelező szokás volt a tudást a legnagyobb európai kulturális központokban megszerezni. A magyarországi recepció nagyságrendjét ez a tény, döntően befolyásolta. Mint utaltam rá, számban és kiterjedésében legnagyobb méreteit éppen a XIX-XX. század fordulóján érte el, több mint 17 ezer külföldi beiratkozóval, ráadásul egy minőségi változás közepette, így ekkor a korábbinál magasabb szintű postgraduális jellegű peregrináció a kreatív értelmiség egyre nagyobb számának létrejöttét is elősegítette. A külföldi egyetemjárás irányát és regionális tagolódását vizsgálva szintén érdekes képet kapunk. Csak az 1526 utáni korszakot vizsgálva világosan látható a bécsi felsőoktatási intézmények rendkívüli dominanciája és nem csupán a XIX. században. Bécs tanintézeteibe jelentkezett a külföldön beiratkozottak 43,7 %-a, ami nagyobb, mint amit az eddigi szakirodalom ismeretében várhattunk volna. Ezt egészíti ki a Habsburg birodalom kisebb egyetemeire és akadémiáira beiratkozottak további, mintegy 11 ezer esete. Ezzel együtt a külföldi Acta Papetisia VII (2007) 1-2. 143
