Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
MŰHELY MAGYAR FORDÍTÁS Ami a kiváltságolt Pápa mezővárost illeti, a tisztelendő papság több helyütt ismételten előadott indokai, melyekkel ugyanezen helvét hitvallásnak elkötelezett pápaiak [vallás]gyakor- latának elvételét és imaházának lefoglalását követelik, kivonatos formában a következők: 1. Pápa mezővárosban az 1681. évi 26. törvénycikk rendelkezése alapján csakis azon a címen lett megengedve a helvét hitvallásnak elkötelezettek számára vallásuk szabad gyakorlása és engedélyezve imaház [használata], hogy véghely volt. 2. Úgy vélik, hogy miután megszűnt a véghely. a 25. törvénycikk értelmében is a véghelyet illető jogok földesúri jogositványokká lettek, következésképpen átszálltak a jelenlegi földesurakra is. 3. Bár Ő Szentséges Felsége királyi rendelete szerint a tekintetes Veszprém vármegye már eltiltotta őket a [vallás]gyakorlattól és bezárta az imaházat, mégis [vallásukat] egy udvarházban mostanáig nyilvánosan gyakorolják. 4. És egyébiránt a földesurak tudtán és akaratán kivül a helvét hitvallásnak elkötelezett fentemlitetteknek imaháza, [valamint] iskolái és más tartozékaik épültek, ezért és ebből az okból kifolyólag is [ezeket] az uradalomnak és a [katolikus] plébániának vissza kell szolgáltatni, annál is inkább, 5. amennyiben a helvét hitvallásnak elkötelezettek az 1691. évi királyi rendeletekkel szembehelyezkedve önkényesen egy bizonyos magántulajdonban lévő udvarházban merészelték folytatni nyilvános vallásgyakorlatukat, ezáltal a királyi rendeletek erőszakos és nyílt elutasítóivá váltak, 6. de az 1510-ben kiadott Szapolyai-féle adománylevél is alátámasztja, hogy az ismételten emlegetett helvét hitvallásnak elkötelezettek által birtokolt ugyanazon telkek a katolikusok számára legyenek követelhetők, amely fenti dolgokra a következőkkel válaszolunk, hogy Pápa kiváltságolt mezővárosban, amint az ellenkező oldalon is tudják, igen sok érdemes és birtokos helvét hitvallásnak elkötelezett számára, akik részint udvarházakat, részint kiváltságolt vagy csere útján szerzett házakat birtokló nemesek vagy polgárok, és más bármilyen állapotú lakos számára a vallás szabad gyakorlása határozatok révén az 1681. és 1687. évek előtt és alatt, mind pedig után is országgyűlési úton nyilvánosan folyt egészen mostanáig, és folyik most is. Ellenben így a tisztelendő papság állítása, miszerint az említett vallásgyakorlat ugyanott egyedül csupán azon a címen volt engedve és hagyva, hogy véghely volt, a legnyilvánvalóbban téves, amennyiben jóval korábban az 1608. évi 1. törvénycikk megszerkesztése előtt, mely az 1681. évi 25. törvénycikkhez hasonlóan anélkül lett megerősítve, hogy bármiféle feltétel lett volna valamelyik záradékába illesztve, az említett mezővárosban az említett helvét hitvallásnak elkötelezett evangélikusok számára [a vallásgyakorlat] mindenkor korábban is az imaház, az iskolák, a paplakok telkeivel együtt az ő törvényes birtokukban volt, amint most is valóban lennie kellene. És hogy az így ismételten megerősített nyilvános rendelkezések ellenére, amint más vármegyék helységeiben és birtokain, úgy az említett mezővárosban se háborgassa senki a hosszú ideje folytatott nyilvános vallásgyakorlatot, vagy ne foglalja le az ugyanott birtokolt telkeket és épületeket, az 1681. évi 26. törvénycikkbe való név szerinti beillesztéssel kellene a királyi felségnek és az országnak különösen és kegyesen gondoskodnia a fentemlítettek megóvásáról Acta Papensia VI (2006) 1-4. 59
