Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
Műhely A kötetben majdnem 100 évvel későbbi tulajdonosi bejegyzések is találhatók,156 ezek szerint 1884-ben Thury Etele vásárolta meg. Tollal írt bejegyzéseivel, javítgatásaival, kiegészítéseivel a kötet számtalan oldalán találkozhatunk. (DREK II. 256. a.) © A másik példányban két tulajdonosi bejegyzés található. Az első szerint a kötetet az idősebbik Torkos Jakab későbbi dunántúli püspök szerezte meg 1734-ben a könyv kiadási helyén, Ut- rechtben, mikor ott egyetemi tanulmányait végezte.157 Később a kötetnek jó hasznát vehette, hiszen amellett, hogy mint lelki- pásztor jeles igehirdető volt,158 püspökként pedig komoly egyházszervezői tevékenységet is kifejtett,159 a jogvédő harcokban is tevékenyen részt vállalt. Ennek legfőbb bizonyítéka a 2. sz. egyházkerületi jegyzőkönyvben általa összegyűjtött jelentős forrásanyag: a korszak vallásügyi rendeletéi és országgyűlési határozatai, emellett egyházmegyénként az egyes gyülekezetek BÜSSER 1995. 85-90. Johannes Lavaterus in collegio Carolina philosophiae professor. ZSILINSZKY 1866b. 549. GYSEL 2002. 404-407. 156 Az első szennycímoldalon: Thúri Eteléj-é. Acs, 1884. Vettem öt osztrák értékű forintért. A címoldalon: Thúri Eteléj-é. Acs, 1884. Az általunk is sűrűn idézett Thury Etele egyháztörténészről (1861-1917) van szó, aki Pápán végezvén tanulmányait, több rektori, kápláni, majd helyettes lelkészi beosztás után 1886-tól fehérvárcsurgói, 1892-től nemesvámosi lelkész lett. 1897-ben egyházkerületi aljegyző, 1900-tól a pápai Református Theológiai Akadémián az egyháztörténeti tanszék vezetője. ZOVÁNYI 1977. 636-637. 157 A kötéstábla belső oldalán: Jacobi Torkos, Trajecti ad Rhenum 1734. Magyarul: Torkos Jakabé, Utrechtben, 1734. A könyv első tulajdonosa Torkos Jakab és Csuzi Cseh Erzsébet (lásd a 12. sz. jegyzetet) fia, 1711-ben született. Tanulmányait a pápai kollégiumban kezdte (1718-ban grammatista, 1725-ben rhetor volt), majd 1727-ben a sárospataki kollégiumban subscribált. 1733-34-ben a zürichi akadémián, 1734-35-ben az utrechti egyetemen tanult tovább. Hazatérte után 1735 folyamán rövid ideig a pápai kollégium rektora volt, majd 1735-től a vallásgyakorlat elvesztéséig, 1752-ig pápai lelkész. 1752 1758 között peremartoni, 1758-1775 között adászteveli prédikátorként működött. 1775-től nyugállományba vonult. Lelkészi beosztásai mellett 1745-től haláláig a dunántúli református egyházkerület püspöki tisztségét is betöltötte. 1785-ben halt meg. FREI. Pápai I. sz. akv. 22. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 37., 48. ,5li Gyűjteményünkben két kötetnyi prédikáció maradt fenn. Varii sermones ecclesiastici, olli/ elmélkedések... DREKK O. 670. Emellett őrzünk tőle három (névtelenül kiadott), irodalmi szempontból jelentős színvonalú könyörgést is. A Papai nemes árva. Ecclesiának siralmas éneke... DREKK O. 988. Beszédeit méltatta TÓTH 1937. és TÓTH 1941. 157-159. Könyörgéseit közli és elemzi SZABÓ 1988. 159 1747-ben püspöksége egész területén szervezett egyházlátogatásba fogott, ez azonban csak részlegesre sikeredett, mert a kormányszervek munkáját meggátolták. 1774-ben aztán egyházkerületi közgyűlési határozat alapján sikerült az összeírást egyházmegyénként elkészíttetni, egyedül a drégelypalánki nem maradt fenn. Az 1747-es vizitációról: SZABÓ 1989. és SZABÓ 1990. Az egyházlátogatás szövegét Kránitz Zsolt kollégám készítette elő kiadásra. Az 1774-es egyházlátogatás anyaga: HUDI et al. 2002. Lefolyása: Uo. 11-17. 30 Acta PapensIA VI (2006) (1-4.)
