Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
Műhely Csuzi Cseh - Sándor - Pázmándy - Pálffy - Eőry rokonsági hálózatból, illetve ennek holdudvarából kerültek ki azok a jogot végzett, vagy legalábbis jó jogi érzékkel rendelkező személyek, akik magukra vállalták a pápai, sőt az egész dunántúli reformátusság ügyeinek képviseletét. Az 1710-es évektől kezdve ennek a csoportnak legmarkánsabb alakja Kenessey István volt. Minthogy tanulmányunknak is egyik központi személyisége, nézzük röviden életrajzát! 1677-ben született módosabb kisbirtokos nemesi családban. Thury Etele szerint „a nemes ifjak példája szerint a jogtudományokat tanulta"3, ami későbbi tevékenysége alapján valóban valószínűsíthető (talán Pozsonyban vagy Sopronban?), de erre semmiféle adatunk nincs.4 Később az Esterházyak familiárisa lett: Antal gróf titkára vagy jószágkormányzója, a Rákóczi- szabadságharcban is ott küzdött ura mellett a kurucok oldalán. 1709-ben vette feleségül Szondy Zsuzsannát, a dunántúli középbirtokos Chernél Gábor özvegyét. Ezzel megindult az anyagi felemelkedés útján. 1714-ben vásárolta mezőföldi birtokait, többi birtokszerzésének időpontjára nincs pontos adatunk, halálakor azonban már Pápán majort, Mezőlakon földeket, Szent- gálon házat és malmokat, a Balaton mellett szőlőket birtokolt, itteni borokkal és mezőföldi búzájával kereskedett. A Rákóczi-szabadságharc bukása után nem emigrált, de nem is állt a császárhű Esterházyak mellé: kapcsolatait felhasználva ekkor kezdett országos politikai karriert befutni. 1712-ben Veszprém vármegye egyik követe volt a koronázó országgyűlésen, később az 1714-15-ös folytatáson, valamint az 1722-23-as, 1728-29-es országgyűléseken és az 1735-ös concursuson is vármegyei követként vett részt. A vármegyei közigazgatásban is szerepet vállalt: 1713-től főszolgabíró, egyszersmind megyei adószedő is. 1717-től másodalispán, majd 1720-tól, mikor erről a tisztségéről lemondott, haláláig táblabíró lett. Ilyen tisztséget később Somogy, Fejér, Tolna, sőt Arad vármegyében is viselt. Szolgálatait Mária Terézia 1744-ben királyi tanácsosi címmel jutalmazta. A pápai református egyházközség közvetlen igazgatásában nem vett részt,5 de az I. Carolina Resolutio nyomán létrejött egyházszervezetben neki is szerepet szántak: 1734-től ő lett a dunántúli egyházkerület főgondnoka. 1750-ben halt meg.6 2 Acta PaPENSIA VI (2006) (1-4.) 3 THURY 1998. II. 350. 4 A hazai kollégiumok kiadott diáknévsoraiban nevét nem leltük. 5 Az egyházközség jegyzőkönyvében aláírása sehol sem szerepel. 6 Életéről: THURY 1998. II. 350-351. TRÓCSÁNYI 1981. 49-50. Egyházpártoló tevékenységéről a Ráday Pálhoz 1719-1733 között írott levelei alapján PATAKY 1980. 365-391. Temetésén három beszéd hangzott el: [Torkos jakab:] Istenfélő hívekhez méltó halotti sírás..., Hevesi Sámuel:
