Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Szemle - Engel Pál–C. Tóth Norbert: Itineraria regum et reginarum 1382–1438
Szemle szükség miatt nem várhattak tovább kiadásával. Álláspontja, mely szerint a mai kutatóknak is szükségük lehet a tárgyalt időszakból uralkodói itineráriumra, érthető, különösen figyelembe véve a tényt, amiről ugyancsak az előszóban történik említés, hogy a Zsigmondkori Oklevéltár a közeljövőben nem fogja lefedni a teljes korszakot. Ennek ellenére, vagy talán éppen a munka félkésznek mondható állapota miatt azonban talán ésszerűbb lett volna a papír alapú kiadás helyett valamely folyamatosan bővíthető internetes adatbázis létrehozása, ahol a kiegészítéseket és esetleges bővítéseket — amihez a szerző egy e-mailcímet is rendel — folyamatosan lehetne földolgozni és közrebocsátani, természetesen megfelelő hozzáférhetőségi korlátok és a szerzői jogosultságok maximális figyelembevételével. Az sem teljesen világos, hogy az ugyancsak a fiatalabb szerző által a Századok 2004-es folyamában megjelent korabeli királyi tisztségviselők itineráriuma miért maradt ki a jelen kötetből (C. Tóth Norbert: Zsigmondi király tisztségviselőinek itineráriuma I. = Századok, 2004/2). Tény, hogy a kötet mostani címe nem engedné meg, hogy az uralkodókon kívüli méltóságok is belekerüljenek, de talán nagyobb rugalmassággal egy komplexebb adattár láthatott volna napvilágot. C. Tóth Norbert megemlíti, hogy munkája során figyelmen kívül hagyott olyan adatokat, amelyek korábbi szerzők munkáiban ugyan szerepelnek, de ma már ellen- őrizhetetlennek bizonyultak. így állhat elő az az érdekes helyzet, hogy például Zsig- mond 1416-os angliai tartózkodásáról jelen adattár és az Altmann-féle Regesta Imperii (Altmann, Wilhelm: Regesta Imperii. Die Urkunden Kaiser Sigismunds, Vol. XL, Band I. Szerk.: Altmann, Wilhelm. München, Bayrische StaatsBibliothek. 1896.) gyakorlatilag alig közöl azonos dátumokat. Szerencsére az egyik, illetve másik kiadvány adatai inkább kiegészítik, mintsem kizárják egymást, mindenesetre a kívülállót elgondolkodtatja, hogy valóban ilyen jelentősek-e az eltérések (vö. Altmann: 132-135. oldalak, ill. jelen kötet 100. lapja). Szerencsés lett volna éppen ezért a korábbi adattárakban vagy oklevélkiadásokban szereplő, mára már nem ellenőrizhető adatok közrebocsátása megfelelő tipográfiai technikával — például szögletes zárójelben —, de legalábbis a jegyzetmellékletben való szerepeltetéssel. Összességében jelen kötet hiánypótló voltával a fentebbi kisebb hiányosságokon felül tud emelkedni, a Kutatócsoport későbbi átfogó kiadványához jó alapul szolgál. Ugyancsak példamutató lehet a kötet abban is, hogy hasonló kiadványok, adattárak kis odafigyeléssel nemzetközileg is hasznosíthatóak lehetnek. Mivel az adatok döntően hely- és személynevek, lényegében csak az előszó és az egyes fejezetek idegen nyelvre történő fordítása igényel energiát, így a határokon túl is hasznosítható mű került ki a sajtó alól. Karlinszky Balázs 244 Acta PapenSIA VI (2006) 1-4.