Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Szemle - Zachar József: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság 1683–1792
Szemle háborúban bevetett magyar kiállítású egységeket. Rámutat, hogy a köztudatban elsőként ismert Czobor-huszárezred valójában csak az első hosszú életű egység volt, korábban is léteztek magyar ezredek az állandó hadseregben. Ezt követően a szerző részletesen bemutatja az egyes ezredek alapításának és tulajdonosainak történetét. A negyedik fejezetben a létszámviszonyokról olvashatunk. Nagyon pontosan, évek szerint ismerhetjük meg az állandó hadsereg ezredéinek számát, a tervezett és a tényleges létszámot, a magyar ezredek, ezekkel együtt a Katonai Határőrvidék XVIII. század közepén regularizált csapatainak létszámait, a huszárság lovasítási helyzetét. A szerző elemzi a hiányok okát, valamint a hadkiegészítési eljárásokat. Az utóbbiak közül figyelemreméltó tendencia, hogy a Haditanács gyakran kötött szerződéseket főurakkal, hogy meghatározott újonclétszámot állítsanak ki, valamilyen jutalom (pl. ezredtulajdonosság) fejében. Több ezredet állítottak fel ilyen módon. A magyar ezredek kiegészítésén kívül a szerző szerint figyelembe kellett venni, hogy a Magyarországon állomásozó idegen ezrede is folytattak toborzást. Az ötödik, vezényletről szóló fejezetben a magyar ezredek parancsnokait vizsgálja a szerző. Összesen 57 magyar alapítású, ebből 47 tisztán magyar legénységű ezred vezénylőit vizsgálja. A 47 ezrednek a korszakban 306 parancsnoka volt, ebből 256 magyar nemzetiségű. Ebből 105-en érdemeltek ki tábornoki kinevezést, ami rendkívüli teljesítményt mutat. A magyar vezénylők aránya a huszároknál volt magasabb, mivel ez a speciálisan magyar csapatnem vonzotta a kiváló magyar tiszteket. A nem magyar egységeket is vezényeltek magyar parancsnokok. A szerző rámutat, hogy ezen irányba mélyebb kutatásokat kell végezni, de szórványadatai arra utalnak, hogy csaknem olyan magas volt a nem magyar ezredek magyar vezénylőinek aránya, mint a magyar ezredek idegen vezénylőié. Összesen a szerző 513 magyar ezredest nevez meg a korszakban, ami meglepően nagy szám. Hasonló mélységű vizsgálatokra lenne szükség a többi törzstiszti, illetve főtiszti szinten, melyeken jelenleg szórványadatokra vagyunk utalva. A hatodik fejezetben a vezérletről, tehát a tábornoki karról olvashatunk. A szerző pontosan rögzíti a korszakban használatos katonai rangokat, és a forrásadottságoktól függően meghatározza az egyes rangokba történt kinevezések számát. A legmagasabb katonai beosztást, az Udvari Haditanács elnöki tisztét a korszakban összesen tizen, ebből egyedüli magyarként Hadik András gróf érte el. A főszállásmesteri tisztségre a 35 kinevezett közül három volt magyar. Hadszíntéri főparancsnoknak tizenegy magyart neveztek ki. Megfigyelhető tendencia, hogy a magyarok aránya háborús időben megnőtt. Általában korszakban tábornoki kar mintegy 15%-a tekinthető magyarnak, az ehhez viszonyított eltérések mindössze néhány százalékot tesznek ki. A szerző hallatlanul értékes, 311 nevet tartalmazó névsorban teszi közzé a korszak bizonyítottan tábornoki rangot elért magyarjainak jegyzékét. A névsorban megtalálható a születési, halálozási időpont, a katonai szolgálat kezdete és kezdeti beosztása, az ezredesi, és különféle tábornoki rendfokozatok elérésének éve. Rajtuk kívül még 23, 1792-ben ezredesként szolgáló magyar később nyert tábornoki kinevezést. A magyar tábornokok többsége háború idején, tényleges hadiszolgálat következtében, vagy annak elismeréseként békeidőben nyerte el rangját. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 241
