Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)

Újraolvasó - Marczali Henrik: Emlékeim

UjRAOLVASÓ nem lehetett általános. Mondta is az öregúr csaknem minden felelet után: tanulni kell, fiam, tanulni. Hegeliánus volt, Berlinben hallgatta a nagy böl­csészt és leggyakoribb szólása volt: „a világszellem a maga haladásában". Megvallom, én sem értettem mindig, de óra után meg szoktam kérdezni és ő megadta a felvilágosítást és örvendett érdeklődésemnek. Tarczy mestere volt az előadásnak, a legszárazabbnak vélt tárgyat, a ma­tematikát is úgy tanította, hogy élvezet volt hallgatni. Komoly tudós, azt hiszem, az első számbavehető magyar természettudományi könyvnek írója. Hírénél, eszénél és ékesszólásánál fogva egyházának igen befolyásos tagja. Azt mondták róla, hogy a legkisebb ajándékot is szívesen elfogadja, de azt sohasem bírtam elhinni. Engem első naptól fogva kegyébe fogadott. Az érettségin a parallaxisról kellett felelnem jó félórán át a püspök és a kurátor urak előtt. Volt az alsó veszprémmegyei esperességnek egy ösztöndíja, har­minckét ezüst forint, annak a bölcsészhallgatónak szánva, ki az érettségin legjobban felel fizikából. Feleletem alapján megkaptam ezt az ösztöndíjat, el is mentem személyesen érte Perey János18 esperes úrhoz Fokszabadiba; avval a pénzzel mentem Pestre. Evekkel később, 1879-ben találkoztam Tarczyval, ki az akadémiai nagygyűlésre fel szokott jönni. Megköszöntem az ösztöndí­jat, ő pedig elmondta, hogy az nem volt olyan egyszerű dolog. Az alapítóle­vélben ugyanis az áll: „az a helvét hitvallású ifjú" és emiatt a püspök és a kurá­tor urak ellentmondtak annak, hogy engem tüntessenek ki vele. „Azt feleltem nekik, mégis csak fontosabb, hogy legjobban tudja a fizikát, mint az, hogy kálvinista legyen." Ez 1870-ben történt, azt hiszem, valamivel később már nem fogadták volna el ezt a szabad értelmezést. Különben is híres volt a szintén hegeliánus öregúr arról, hogy nem sokba veszi a vallás ügyét. Az optikában, a szivárványt magyarázva, rátér a szó eredetére. Szerinte a szív-ár = aorta, ugyanazon alakú és azután nevezték el azt a tüneményt, mert a vány-vény a magyarban hasonlóságot jelent p. o. hitvány: olyan, mint a hit. Mikor Pápán elbúcsúztam tőle, pyitott ajánlólevelet adott volt kollegájá­hoz, Molnár Aladárhoz19, ki akkor tanácsos volt a közoktatásügyi minisztéri­umban. Ebben a levélben azt írta, hogy átadója matematikai lángész, kihez a legszebb reményeket fűzi és ki a magyar névnek az egész világon becsületet fog szerezni. Elolvastam — és nem adtam át a levelet. IB Percy János fokszabadi lelkész, a Mezőföldi Református Egyházmegye pénztárosa volt, az esperesi tisztséget Horváth Mihály töltötte be 1861-1882 között. H Molnár Aladár (1839-1881) református gimnáziumi tanár, pedagógiai szakíró, kultúr- politikus. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 233

Next

/
Oldalképek
Tartalom