Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
Műhely vasható.113 A másoló kézírása alapján egyértelműen azonosítható: az idősebbik Deáki Márkus István veszprémi esperes volt.114 A tulajdonosi bejegyzések alapján megállapíthatjuk, hogy a kötetet először tanulmányunk egyik főszereplője, Kenessey István birtokolta, aki alighanem sűrűn forgatta is a jogvédő harcok idején. 1745-ben, mikor már visszavonult az aktív politizálástól, a veszprémi egyházmegyének ajándékozta a könyvet.115 Deáki Márkus István az ezt követő három-négy év folyamán másolta be a már említett 1731-es rendelet szövegét. A kötet 1751-ben, Keresztúri Tuba István esperessége idején is a veszprémi egyházmegye tulajdonában volt,116 nem tudjuk, mikor került könyvtárunk állományába. ■w Summa resolutionis Viennensis Suae Maiestatis 7732. 22. Mártii ad acta Commissionis Pesthiensis. Magyarul: Őfelsége 7732. március 22-/ bécsi rendeletének kivonata a pesti [vallásügyi] bizottság ténykedéséhez. 114 1676-ban született. Alsóbb iskoláit Sajószentpéteren és Szendrőn végezte, a felsőbb iskolákat Miskolcon járta ki. 1696-ban subscribált a debreceni kollégiumban. 1703-1706 között a pápai kollégium rektora, 1706-1709 között alsóörsi, 1710-1714 között veszprémi, 1714-1749 között felsőőrei lelkész volt, 1711-től haláláig a veszprémi esperes tisztségét is viselte. 1749-ben halt meg. KÖBLÖS-KRÁN1TZ 2005. 45. Adatait a veszprémi egyházmegye sokáig általa vezetett jegyzőkönyvébe illesztett bejegyzései alapján egészítettem ki, ezek a helyek egyben írásképe beazonosításában is segítettek. DREKK O. 969. A veszprémi egyházmegye I. sz. jkve. 42v, 107r (Exmissi per Stephanum Deáki seniorem Veszprimiensem), 160r, 173v. 115 A címlap alján található bejegyzés: Spectabilis ac generosus dominus Stephanus Kenessei consiliarius regius, ecclesiarum hinc Danubianarum suppremus curator, etc. in exemplarium donavit venerabili tractui Veszpremiensi 1745. 3. Maji. Magyarul: A nemzetes és vitézlő Kenessey István királyi tanácsos úr, a dunáninneni egyházak főgondnoka, stb. adományozta mintapéldánynak a tisztelendő veszprémi egyházmegye részére 1745. május 5-án. A dunáninneni kifejezés meglepő, de érthető. Az ország XV1I1. századi négy kerületének neve (dunáninneni, dunántúli, tiszáninneni, tiszántúli) az akkori „fővárosból", Pozsonyból tekintve született, onnan nézve a mai Dunántúl valóban a Dunán túlra esett. Pápáról vagy Veszprémből nézve azonban a dunántúli egyházkerület egyházai a Dunán innen helyezkednek el, emiatt kezdetben volt némi bizonytalankodás az egyházkerület nevével kapcsolatban. így például az 1745. május 2-án Peremartonban tartott közgyűlés jegyzőkönyvének 1. pontja így kezdődik: „Hogy a' Dunán innen lévő venerabilis Superintendent iának egy közönséges Cassája légyen ..." Ugyanakkor pár sorral lejjebb már: „12''. Tekintetes Nemzetes Csejtei Sigmond Uram az Ur Fő Curator Tekintetes Nemzetes Kenessei István Urunk melle pro Curatore Coadjulore ezen Trans Danubiana Superintcndcntiában egész consensiisbul válosztatik." DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. II. (1652-1800)156. 116 A fedőlap belső oldalán: Ex libris venerabilis tractus Veszprémiensis sub senioratu Stephani Tuba Keresztúri comparantis et assessoribus: Francisco Hollos:, Szőke Innos, Michaéle ß. Hollosi manu propria, Stephano Bekéin/. Signatum Szlentlkliriilylszabadini, 1751. die 16. Februarii. Magyarul: A tisztelendő veszprémi egyházmegye könyvei közül az adományozó Keresztúri Tuba István esperessége, llollósi Ferenc, Szőke jános, Hollóisi R. Mihály (saját kezűleg) és Bekényi István egyházmegyei ülnöksége Acta Papensia VI (2006) 1-4. 21
