Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Mózessy Gergely: Kisberk Imre székesfehérvári segédpüspök fogsága
Forrásközlés változata az Állami Egyházügyi Hivatal 1956-ban megrostált iratanyagában nem maradt fenn, csak azon Székesfehérvárott maradt verziók ismertek, melyekre — vélhetően az Állami Egyházügyi Hivatal megyei előadójának, Horváth Istvánnak véleménye és útmutatása alapján — az „átdolgozandó" ügyintézési jegyzet került. A megalázkodás hatására Kisberk Imre a fogságból kiszabadult - de kitiltották Székesfehérvárról. A jól izolálható Dunabogdány lett kényszertartózkodási helye, az egyházmegye székvárostól legtávolabbi pontja, Shvoy Lajos szavaival élve: egy „harmadrendű" plébánia. (5.) Ide neveztette ki a segédpüspököt plébánosnak 1951 szeptemberében az ÁEH. Állomáshelyét október közepén foglalta el. Egy papügynöktől származó, a segédpüspököt szemlátomást jó színben bemutatni kívánó jelentés már egy megzavarodott, megcsömörlött, politikától és közélettől menekülni szándékozni akaró papot mutat, akit pszichés értelemben megviselt és kifárasztott a fogság. (8.) A források közzététele során a szövegeket betűhíven közöltük, mindössze a magánhangzók hosszúságát javítottuk a mai helyesírás elvei szerint, hiszen a korabeli írógépek gyakran nem rendelkeztek megfelelő karakterkészlettel. Ezen túl a szükségesnek látszó rövid kiegészítéseket [] közé helyeztünk, hosszabb értelmezésekre azonban nem vállalkoztunk, az észlelt hibákat [sic!] betoldással jeleztük. Figyelemreméltóan és jellemzően gyenge az állambiztonsági környezetben keletkező források nyelvhelyességi szintje. Igen gyakori a személynevek helytelen közlése, illetve a központozás hibája. Sajtos, hogy magát a „háziőrizet" kifejezést is háromféle helyesírással közli ugyanaz a pársoros dokumentum (4.). Sokat elmond az őrszemélyzet tagjainak szocializációjáról retrospektív jelentésük (7.). Többszörösen kiemelik a fogvatartottak udvariasságát — vélhetően a tapasztaltaknál ellenségesebb reakciókhoz szoktak. Érzékelik Shvoy Lajos arisztokraticizmusát („átnézett rajtunk"), és Kisberk Imre jóval közvetlenebb viselkedését, aki többször próbált beszélgetést kezdeményezni velük. Jellemző, hogy incidensként élik meg a számukra idegen, de papi közegben természetesnek tekinthető köszöntést a segédpüspök és az egyébiránt köztudottan kollaboráns Tökölyi István között. A főpapok elszigeteltségének hangoztatása akár műfaji toposznak is tekinthető. Külön érdekessége a jelentésnek, hogy viszonylag sokat foglalkozik a frissen — Grősz érsek letartóztatásának másnapján, május 19-én10 — felállított igazgatási szerv, az Állami Egyházügyi Hivatal helyi megbízottjának személyével és tevékenységével: jól látszik, hogy az ÁEH és az ÁVH kapcsolata kezdetben nem volt problémamentes. 10 BALOGH-GERGELY 1993. 295. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 215
