Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Hudi József: A komáromi református egyházmegyei olvasótársaság a reformkorban
Forrásközlés Praktikus döntésnek számított, hogy az olvasótársaság könyv- és levéltárát Révkomáromban helyezték el, melyet a helyi lelkész, Tüdős József gondjaira bíztak.7 Ő látta el „jegyzőként" (notarius) az esperesség négy körzetét (Csallóköz, Csilizköz, Mátyusföld, Vág melléke) megfelelő olvasnivalóval. Az ő kötelessége volt az írásbeli adminisztráció vezetése, az egyesületi irattár rendben tartása is. Az egyesület évente egy alkalommal, az egyházmegyei közgyűléshez igazodva tartott közgyűlést, ami megnehezítette a kapcsolattartást. A tisztségviselőknek sok munkát kellett végezniük a működőképesség fenntartása érdekében. A kevés nyilvános együttlét aligha felelt meg Széchenyi István elképzelésének, hogy az egyletek szellemi, „tanácskozási műhelyek" lehessenek „a nemzeti értelem lehető legnagyobb kifejtése" érdekében.8 Feltétlenül szólni kell az egyesület könyvtáráról. Az alapítók már az induláskor gondoskodtak a legszínvonalasabb hazai és német tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok megrendeléséről, Sárközy József pedig felajánlotta, hogy gazdag könyvtárát az egyesületre hagyja. A kölcsönzés módja (köröztetés) nehézkesnek számított, a határidő (14 nap) betartása nagy fegyelmet követelt a tagoktól, amihez nem voltak hozzászokva. A könyvtárból való kölcsönzés idejét (1 hónap) a távolság, az időjárási és közlekedési viszonyok miatt szintén nehezen lehetett betartani.9 Ilyen esetben a lelkészek saját kiskönyvtárukra voltak utalva. Többen közülük több száz kötetes könyvtárral rendelkeztek, így másoknak is kölcsön adhattak olvasnivalót. Az olvasótársaság 1836-ban 100 váltóforintból két színvonalas tudományos folyóiratra (Tudományos Gyűjtemény, Tudománytár) fizetett elő, továbbá számos teológiai, iskolai és neveléstudományi kötetet rendelt meg. A Tüdős József (1788-1857) 1815-ben a debreceni kollégiumban senior, majd Komáromban gimnáziumi tanár és lelkész. Több szentbeszéde nyomtatásban is megjelent. Vö. SZINNYEI: i. m. Bp., XI. 1914.590-591. H SZÉCHENYI István: Világ. Pest, 1830. 363. Széchenyi szerint: „Nevezetesb egyesület alig állhat fel csak kirekesztőleg egyfelekezetü részesekbül, hanem abban termesztőnek, fabricans- nak, kereskedőnek ' s a' t. lenni kell; mert nem csak a' sok részvényes pénzbeli tehetsége alkotja azon magusi egyesületi erőt (...), hanem az egyesületek ereje legfőkép azon sok 's különböző részvényes értelmiben 's tapasztalásiban gyökerezik (.■■)"■ Uo. 411—412. 9 Fényes is megjegyzi, hogy az árvízvédelmi töltések ellenére a csallóközi és udvardi járásokban a folyók „kiöntéseikkel gyakran nagy darab földeket elborítnak" s „e vizek szomszédságában alig van határ, melynek kisebb-nagyobb része különféle árvizek csapásainak ki nem volna téve." FÉNYES 1994. 16. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 201
