Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Hudi József: A pápai zsidóság 1803. évi összeírása
Forrásközlés A zsidók házszerzését két tényező nehezítette: a földesúr várospolitikája és a keresztények elővételi joga. A földesúr igyekezett visszavenni a földesúri adó alól korábban felszabadított, ún. inscriptionalis házakat, továbbá megvásárolni a nemesi telkeket, hogy a telkek minél nagyobb részét magáénak mondhassa, s azok felett diszponálhasson.10 Gróf Esterházy Károly kezdetben nem engedélyezte a zsidók házvásárlását. 1766-ban azonban - látva, hogy a nemesek bejelentés nélkül is eladják nekik házaikat - lehetővé tette, hogy nemesek cenzuális házait a zsidók vásárolhassák meg.11 A későbbiekben feltehetően a megüresedő földesúri házak egy részét is zsidóknak adták el, arra azonban ügyeltek, hogy az uradalmi házak közé zsidó tulajdonos ne kerüljön.12 A kialakult gyakorlat szerint eladó ház esetén zsidó vevő akkor jöhetett szóba, ha a keresztények nem kívántak vásárolni, s a városi tanács és a zsidó község is egyöntetűen támogatta az illetőt. Csak szorgalmas, jó magaviseletű zsidó élvezhetett támogatást. Végül az úriszék döntött a kérelmező ügyében.13 A zsidóság meggyökerezésének folyamata ily módon a letelepedési engedély14 megszerzésén, a foglalkozás szabad gyakorlásán, házszerzésen át vált teljessé. Sokan azonban letelepedési engedély nélkül próbáltak szerencsét, s a nemesi fundusokon épült szabad házakban húzták meg magukat. A földesúrnak adózó zsellérek 1803-ban szétszórtan éltek: többségük a Belsővárosban, kevesen a Külső Városban (másként az Alsó és Felső Majorokban).15 Az adót vagyoni helyzetüknek megfelelően vetették ki rájuk. A házas zsidók 8, a házatlanok 3, az idegenek, máshova valók (extranei) 2 forint adót 10 HARIS Andrea: Telkek és tulajdonosok. A pápai „Hoszu uttza" krónikája a 17-18. században. = Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Bp., 1998. 343-372. 11 MOL P 1216. Capsa 51. Nro. 1. Prefektusi levélmásolati könyv (1759-1766). Tóth István levele Esterházy Károlyhoz. Pápa, 1766. február 21. Esterházy megfogadta uradalmi tisztje javaslatát, s március 2-án kelt válaszában kimondta: „így leven a' dolog megengedheti kegyelmed a' Sidáknak, hogy mind nz majorokban, mind az belső városban házakat vehessenek." 12 HARIS Andrea: i. m. 348. Az uradalom 1824-ben, Neumann Ábrahám házvásárlása kapcsán nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy uradalmi házak között zsidó lakjon. 13 MOL P 1216. Capsa 64. nro. 265. Protocollum Resolutionum Papensium (1816-1820). 1816. Nro. 44. Schlesinger Mózes házvásárlási ügye. 14 Letelepedési engedély (incolatus) kiadása a levéltári források szerint földesúri jogkörbe tartozott, ilyen engedélyért a házat venni szándékozó nemesek is folyamodni szoktak. Ha incolatus-ügyben a földesúr kikérte az adott céh és a város véleményét, az pusztán „jóakaratból" történt. A polgárjog adományozása és megvonása viszont a belsővárosi tanács hatáskörét képezte. MOL P 1216. Capsa 66. Nro. 85. Forintos János levele az uradalmi prefektushoz. Pápa, 1838. december 15. A megtűrt helyzetű zsidó a rendi világban nem kaphatott polgárjogot. 13 1804-ben az Alsómajorokban 11, a Fölsőmajorokban 16 zsidó adózót írtak össze. MOL P 1216. Capsa 61. Nro. 113. Pápai zsidók 1804. évi adóösszeírása. Acta PAPENSIA VI (2006) 1-4. 189
