Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Hudi József: A pápai zsidóság 1803. évi összeírása
Forrásközlés család uradalmaiban mindenütt befogadták az osztrák örökös tartományokból és máshonnan érkező izraelitákat.5 6 A Devecserben élő Hirschl Izsák és Jakab 1706-ban s később bőrrel és posztóval kereskedett.5 A Pápán élő zsidó családok tudvalevőleg 1748 tavaszán kaptak védlevelet Esterházy Ferenctől, ami rendezett viszonyokat teremtett a később betelepülők számára is.7 Mivel az uraság továbbra sem gördített akadályt a letelepedés elé, a közösség dinamikusan gyarapodott: 1744-ben 12, 1785-ben 86, 1847-ben 601 családot tartottak nyilván. Ez idő alatt 48-ról 2947-re nőtt a zsidóság lélekszáma, s ezzel a Dunántúl legnagyobb és legjelentősebb zsidó községe jött létre.8 Az Esterházy-levéltárban őrzött 1803. évi összeírás eredeti példányán eligazító feljegyzés nincs, így annak keletkezéstörténetéről keveset tudunk. Az irat a hitközségi választásokra vonatkozó többi ügyirattal együtt került levéltárba. A kimutatás minden bizonnyal földesúri adóösszeírás, mely a város belterületére (belsőváros, külső városok) és külterületére (Sávoly puszta, Simaháza puszta) terjedt ki. Magában foglalta a letelepedett (házas és házat- lan) zsidókat, a honiakat (indigenae), idegeneket (extranei). Az összeírás utcánként és házanként történt, külön jegyezték fel a háztulajdonosokat, s külön a zselléreket. Az utóbbiak esetén a szállást adó háztulajdonos nevét is rögzítették. Az összeírás nem terjedt ki a város teljes zsidó népességére, hanem csak azokra, akik földesúri telken éltek, s ezért az uraságnak adóztak. Első ránézésre meglepőnek tűnik, hogy házas, vagyis háztulajdonos zsidók mindössze 6 utcában laktak, mégpedig a Belsővárosban (a Kristóf, Szent László, Ispitály, Új, Hosszú utcában), továbbá az alsómajoroki Devecserji ] utcában. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanekkor a reformátusok a Belsővárosi, Hosszú, Tégla, Potsotaszeri, Kis, Újvárosi utcában laktak, egyértelműen megállapítható, hogy a zsidók fizikailag is elkülönültek, mivel a Belsőváros nyugati felében, az Ispitály utcában és annak környékén lévő negyedben éltek.9 5 Az Esterházy-birtokközpontok közül Kismartont (Eisenstadt), Pápát említi KATZ, Jakov: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Bp., 1999. 48. 6 BÁNKÚTI Imre: Veszprém megye a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711. S. a. r. és szerk.: Hudi József. Veszprém, 2005. 83. (Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai 18.) 7 SCHOOR 1905. 197. 8 HUDI József: A pápai zsidó község és önkormányzata 1748-1848. = ...és hol a vidék zsidósága?... Történeti és néprajzi tanulmányok a falusi, mezővárosi zsidók és nemzsidók együttéléséről. Szerk.: Deáky Zita-Csoma Zsigmond-Vörös Éva. Bp., 1994. 41. (Centrál-Európa Alapítványi könyvek 2.) 9 DREL II. 62. A Pápai Református Egyházközség iratai. Az „egyházi szolgák" készpénzbeli és természetbeni fizetésének kivetése 1803. évre. Pápa, 1803. március 12. A két összeírást, mivel helyrajzi azonosító adatot nem tartalmaznak, nem lehet „egymásra vetíteni". 188 Acta Papensia VI (2006) 1-4.
