Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
műhely lánja lehessen? Helyette megírta Baksay népéről, az Ormányság népéről nagy monográfiáját. A nyelvek iránti szeretete, szándéka, hogy nyelvtanár legyen? Helyette elkészült az Ormánysági Szótár. Ki tudná ma már összeszedni annak hatalmas nyelvi kincsét? Még néhány megrendítő verse is született élete utolsó éveiben. És a tanítás vágya? Meg nem szűnő kívánsága, hogy gyerekek között lehessen? A gyermek lelkivilága című kiadványa108 (s töredékesen meglévő írása a gyermek képzeletvilágáról) is mutatja, mennyi gyümölcsöt termett ez a falusi iskolában. Befejezésül azonban egy hajdani kisiskolásának emlékező hangján szeretném felidézni a „pedagógus" Kiss Gézát: Az iskolai életben a régi rideg, merev légkör után Géza bátyám egészen új, friss, felszabadult, varázslatos légkört teremtett. Igen sok gyerekdalt, éneket tanultunk tőle, amiket részben szép hegedűjátékával tanított, játékokra is tanított bennünket. Az is igen lényeges volt, hogy az iskolai életből eltűnt a pálca, s mégis sokkal jobbak voltunk, mint korábban, amikor még félelmesen suhogott a pálca. Az iskolai munkában Géza bátyám az átlaghoz le tudott ereszkedni, de akiket kiemelt s akikkel így külön is foglalkozott, azoktól nagyon sokat követelt. De a gimnáziumi VU-Vlll. osztályos vendégifjak se igen menekülhettek a latin examen elől. Nyáron sokat jártunk a Feketevízre. Ilyenkor egy-egy könyvet is vittünk magunkkal. Géza bátyám lefeküdt egy közeli vadkörtefa alá, én pedig részleteket olvastam fel az Iliászból vagy az Odüsszeiából, más alkalommal Shakespeare vagy Moliére műveiből. Nagyon szerettük Baksay Sándor könyveit is olvasni. Ez a diák tanító lett. Erre az időre emlékezve írja: Később Géza bátyám eljött hozzánk látogatóba. A tanulókkal kirándulásra mentünk a határba <kb. 75 tanulóm volt). Volt sok játék, szórakozás, jókedv. Ezután Géza bátyám leült egy fa tövéhez, és köréje sereglett a sok tanuló. Elkezdődött a mesemondás. (Ezt a mesét — úgy gondolom — Géza bátyám maga szerkesztette.) Egy kisfiúról mit benne szó és a kaffogó- szárú csizmájáról. Azt a kedves hangulatot, érdeklődést, ahogy a gyerekek hallgatták, nem lehet leírni. Ilyen vonzó légkört pillanatok alatt teremteni csak a legkiválóbb nevelők képesek. Géza bátyám később is meglátogatott bennünket. Abban az időben nagy lendületet vett a fogalmazás és helyesírás tanítása. Géza bátyám ezeket a dolgozatokat nagy figyelemmel nézegette. Sokak mellett különösen megtetszettek neki egy IV. osztályos kisfiú (Nász János uradalmi cseléd) dolgozatai. Ahogy a saját falujában, Géza bátyám itt is igyekezett a tehetséges gyerekeket származásuktól függetlenül kiemelni. Ennek a kisgyereknek az érdekében is rögtön felírt a közokt.-ügyi államtitkárhoz." Ahogy őt valaha Pongrácz, most Kiss Géza vitte nagyobbacska KISS 1929. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 153
