Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
Műhely Eme kötet lapjait alighanem az 1620-as évek elején foglalták díszes bőr kötéstáblák közé. Első tulajdonosa Gál Imre akkori veszprémi lelkész volt, aki a 15. oldalra rajzolta be tulajdonjelét,84 és a 121. oldalon is fellelhető egy személyes bejegyzése.85 * Gál eredeti célja egy egyházi törvényszövegeket magában foglaló segédkönyv összeállítása lehetett. Ennek megfelelően a kötet eredeti törzsanyagát az 1567-es debreceni (35-102. old.) és az 1595-ös felsőmagyarországi kánonok (103-120. old.), az 1612-es köveskúti (123-147. old.), az 1576-os hercegszőlősi (151-187. old.) és az 1577-es váradi zsinatok (189-199. old.) kánonjai teszik ki - amint a 737. oldalra bejegyzett tartalomjegyzék mutatja -, de ezeken felül még itt találhatók az 1587-es csepregi zsinat kánonjai (200-202. old.), az 1598-as Sopron vármegyei kánonok (203-231. old.), 1559-ből zürichi egyházi törvények (239-273. old.), az 1611-es nagyszombati kánonok (279-312. old.), az 1623-as komjáti (315—410. old.) és az 1610-es zsolnai zsinat kánonjai (411^423. old.) is. Igen terjedelmes részt foglalnak el a több helyről kimásolt, házasságjogra (különösen a házassági akadályokra és a válásra) vonatkozó törvények, szabályok és esetek (425-547, 551-570. old.), és találhatók papszenteléssel (148-150. old.) és kiközösítéssel kapcsolatos kérdések is (573- 577. old.). Emellett még liturgikus szövegek is kerültek a kötetbe: lelkészszen- telési ének (17-20. old), könyörgések, hálaadások, áldások, eskük szövegei (23- 29,121-122. old.), egyházi ünnepek felsorolása (231-234. old.). Kérdéses, hogy a kötetet Gál Imre után ki birtokolta, mindenesetre a XVIII. század elején már a pápai egyházmegye tulajdonában volt. Ebben a korszakban másolta bele Naszályi István pápai lelkész88 az 1681-es soproni országgyűlés 25-26., és az 1687-es pozsonyi diéta 21. törvénycikkét87 (583Acta PAPENSIA VI (2006) 1-4. 13 84 Maledictus omnis, qui facit opus IEHOVAE fraudulenter. Jeremliasl 48, versus 10. Ex lihris Enterici Cat AllsoJIyndvensis, ministri ecclesiae Wesprimicnsis anno 1624. Maii 11. Magyarul: Atkozott mindenki, aki az Úr dolgát hanyagul végzi. Jeremiás 48, 10. vers. Alsólendvai Gál Imre, a veszprémi egyház lelkésze exlihrise. 1624. május 11. és az A, E, G kezdőbetűk egybeszerkesztésével megrajzolt tulajdonjel. Gál Imre 1596-ban született Alsólendván. Iskoláit helyben kezdte, majd Debrecenben, végül külföldi akadémiákon folytatta. Visszatérése után valahol leikészi állást vállalt, majd 1623-tól lett veszprémi lelkész. 1627-ben emellé veszprémi alesperessé, 1633-ban esperessé választották. Végül 1649-1655 között a dunántúli egyházkerület püspöke volt. THURY 1998. 1. 346-349., 354. TÓTH 1808a. 105-112. 85 Az újonnan szentelt papok esküszövege után írja: Amen. Vac mihi, si non evangelizavero. Ita assentior ego, Entericus Cal minister ecclesiae Weßprimiensis manu propria. Magyarul: Úgy legyen! Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! (Igei idézet: lKor 9,16b.) Ezzel én, Gál Imre, a veszprémi egyház lelkésze egyetértek. Saját kezűleg. m 1698-ban subscribált a debreceni kollégiumban. 1711-1731 között volt pápai lelkész. 1731-ben halt meg. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 36. 87 Kézírása egyértelműen azonosítható, ha összevetjük lelkipásztori naplójának írásképével, vagy a presbitériumi jegyzőkönyvben az 1726-os évnél megtalálható bejegyzéssel és aláírásával. DREKK O. 430. és PRE1. Pápai I. sz. jkv. 32-33., 55.
