Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely volt a legkedvesebb tartózkodási helyünk [ez a „később" 1913 őszén volt - A. Kéné], ahol életre szóló élménnyé vált bennünk közös olvasmányaink megbeszélésed'4 Másutt olvashatjuk: ...milyen jó volt az, hogy az estéket és féléjszakákat az akkor már művelt, nagyobb teológus Kiss Géza társaságában tölthettem el, s olvastuk Burns-öt és Heinét, olvastak Péterfy Jenőt s az ő kalauzolása mellett próbálgattunk a nagy görögökbe is beletekinteni, Aischylosba, Sophoklesbe, Euripidesbe, a fordításokat itt-ott igyekeztünk összevetni az eredeti szöveggel.40 Sokak szeme rajta volt már ekkor. Mi volt hát mégis az a többszörös elszakadási kísérlet Pápától, a teológiától? Óvatosan és félve közelítek a kérdéshez, hiszen itt már a lélek titkairól van szó, s olyan megrendüléssel kell előttük állnunk, ahogy csak egy fiatal lélek vergődése előtt megállni szabad. Mert végül is mi történt itt hitünk bizonysága szerint? Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Vagy „ahogy Károli Gáspár jajgatja el Jerémiás szavait: Megcsaltál, Uram és megcsalatkoztam, erősebb voltál nálamnál, és felülhaladtál engemet!" Tehát: Kiss Géza „a pápai református theológiai akadémia anyakönyvébe 35-ik szám alatt rendes tanulónak beiratkozott" 1909. szeptember 6. napján. Az első jelzés az indítékról: Megtettem a kívánságotokat, Pápára jöttem.4' S hogy ezt a kívánságot — amelyről még nem tudjuk, hogy ez mennyire kemény döntése és beavatkozása is volt a családnak a fiú életébe — miért vállalja, arról is ad tájékoztatást. Azt remélte, a teológia után rövidített időben szerezheti meg a tanári diplomát. Később mégis becsapottnak érzi magát: Pap nem tudok lenni — tehát képtelen nevetséges állapot Pápán lopnom a napot. At akarok menni Debrecenbe, bölcsészeti szakra. Nagyon jól emlékezhettek rá, hogy én egyedül api kímélése miatt jöttem ide. Mikor azután meghallottam, hogy egyáltalán nem kímélem így, sőt ellenkezőleg, mikor megtudtam, hogy hiába töröm magamat a tanulással, levágtam a kalapomat. Egyszóval sehogy sincs jól, ahogy én kigondoltam. Lássátok, ezért lett volna szükségem a ti segítségetekre. De te, Zoltán, ezt a kijelentést tetted: ha nem papi pályára mégy, csinálj, amit tudsz, mi nem törődünk vele. Nagyon szépen megkérlek, most az egyszer törődj velem egy kicsit. Bátyja közbenjárását kéri, a debreceni alapítványokban reménykedik, hogy ne legyen szülei terhére. (Valószínűleg az évi 200 korona pápai teológiai segély is hozzájárult a család kemény föllépéséhez „tékozló fiuk"-kal szemben, s mint későbbi életében is gyakran láttuk, valami érthetetlen önfeláldozással hajolt meg mindig családja vélt érdekei előtt.) Minél előbb légy szíves, Zoltán, utánajárni, hogy szabadulhassak Pápától s a nem nekem való pályától. Magyar-német szakra w Bereczky Albert: Életemről. Kézirat. 40 BERECZKY 1965. 15. 41 Kiss Géza levele, 1909. szeptember 28. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 135
