Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely jön a belépti díj a könyvtár és folyóirattár gazdagítására. Évente egy táncmulatság rendezése is a Képzőtársulat feladata volt. A szavalóversenyen csak két-három ember szerepelt, előre megadott komoly és vidám verssel. így volt idő alapos bírálatra és a helyezés eldöntésére. Felelős ülés volt az a szeptemberi, mikor az évi pályatételéket kitűzték. A költői műfajokon s a novellán kívül volt mindig műfordítás, egyházi beszéd, természettani, történelmi, irodalomtörténeti, latin tétel is. (Érdekes lenne egyszer a pápai könyvtár dobozaiból elővenni a megmaradt kéziratos pályaműveket s felmérni színvonalukat.) Erre az ülésre válaszolt a májusi eredményhirdetés. Bírálatra az iskola tanárait kérték föl, akik zárt borítékban, írásban adták meg kritikájukat és döntésüket. A háznagy vagy az ifjúsági elnök nyilvános ülésen nyitotta fel a borítékokat és olvasta föl a döntéseket. Már csak az „örömünnepély" volt hátra, a Képzőtársulat nyilvános évi bemutatkozása. Zene nyitotta és zárta az ünnepélyt, jelentés hangzott el a Képzőtársulat évi munkájáról, felolvastak a dicséretet és jutalmat nyert művekből, hangzott el komoly és víg szavalat, s énekelt az énekkar. Valóban az egész iskola ügyévé vált a Képzőtársulat működése. Érdemes még betekintenünk egy rendes gyűlésre. Ezt a tanárelnök vagy az ifjúsági elnök vezette. Felváltva hangzottak el szavalatok és előzőleg beadott művekről bírálatok. Mindkét területnek határozott értékelő kategóriái voltak. A versmondásnál: „nem sikerült", „részben sikerült", „sikerült". A jegyzőkönyv olvasója szinte zokon veszi, milyen keményen és sűrűn hangzik a „nem sikerült". Majdnem mindenkinél ez a döntés. Néha találkoztunk csak a „sikerült" minősítéssel, és egészen elvétve kap dicséretet a szavaló. De megrovás is előfordul. Úgy látszik, ott természetes volt a „maximaliz- mus". Az ünnepélyek (főleg a március 15-i) versmondóit ez a kemény módszer válogatta ki. A Képzőtársulat főképpen irodalmi műveket termelt, persze igen szerényen nézve az irodalom szót — írja Bereczky.30 A tanárelnök bírálóknak adta ki a számmal, esetleg jeligével is megjelölt műveket (egy műnek általában több bírálója is volt), de néha maga is vállalta egy-egy munka elemzését. Az ülésen felolvasták az írásos kritikákat, értékelést javasoltak, ezt a tagság megvitatta, s szavazással döntött. Itt négy kategória volt az értékelésre: a tagság „félreteszi", „egyszerűen elfogadja", „megdicséri" vagy „érdemkönyvbe íratja" a munkát. Szűkszavúságában is érzékelteti a jegyzőkönyv, mennyire komoBereczky Albert: Életemről. Gyermekeimnek, unokáimnak. Kézirat, Victor Jánosné birtokában. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 131
