Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Szemle - Sólymos Szilveszter: Balatonfüred fürdő bencés kézben (1743–1949)
Szemle főapátokat, uradalmi jószágkormányzókat, világi és rendi fürdőigazgatókat, a gyógyítást végző fürdőorvosokat, akik a fürdőélet alakítói voltak. A szerző az 1930-40-es évek szereplőit személyesen is ismerte, róluk kitűnő portrékat rajzolt. A sokoldalúan művelt, számos nyelven beszélő művészetrajongó, Bozmánszky Gyárfás (1873-1952) 1929-1936 között volt fürdőtelepi lelkész, „a fürdő egyik legismertebb személyisége". 1931-től vezetett naplójából élénk kép bontakozik ki a füredi fürdő mindennapjairól. „Kevés bencésből, egyáltalán kevesekből váltott ki a Balaton és környzete, gyógyító természeti szépsége annyi rácsodálkozást, örömet, és Istenre hangoltságot, mint belőle. És ő mindazt, amit kapott, tovább is sugározta. Ezért érezheti őt Füred is joggal a magáénak. "(166-178., idézet: 178.) A végtelenül puritán, szerény és zárkózott Gácsér Kalazant (1877-1965) fürdőigazgató 1935 után arra törekedett, hogy az „európai világfürdő" színvonalára emelje a telepet, amely a második világháború kitörése miatt csak részben sikerült. Rá várt 1946-1947-ben az újjáépítés nehéz munkája is. (65-73.) A második világháború végnapjaiban Szekeres Bónis fürdőigazgató, Polgár Vilmos gazdasági szakember és Macher Emánuel lelkész próbálta menteni a menthetőt. Mindnyájan abban bíztak, hogy a kórház jelleget hangsúlyozó „vöröskeresztes lobogó és a cirillbetűs felírás" megvédi a szanatóriumot. Az utolsó fejezetben közölt megrázó beszámoló jelentéseikből azonban kitűnik, egyik fél sem volt tekintettel a nemzeti kultúrkincs védelmére. A németek és nyilasok is jelentős értékeket elhurcoltak, a szovjetek viszont mindent és mindenkit kifosztottak. Az Ipoly Szállóba szorult közel 300 emberről hármuknak kellett gondoskodniuk. Itt mutatkozott meg Polgár Vilmos páratlan szervezőkézsége, aki heteken át gondoskodott az ideiglenes lakók (jórészt menekültek) ellátásáról. A katonaszökevénynek számító Bárczy János repülőtisztet az élete kockáztatásával mentette meg a biztos haláltól. Az olvasmányos stílusban megírt, igényes kivitelű kötet elsősorban a savanyúvíz - forrásokra épülő gyógyfürdőhelynek állít emléket, kevéssé foglalkozik a balatoni fürdőzés történetével, holott 1820-as évektől kezdve az ún. „hideg fürdők" egyre nagyobb szerepet játszottak a fürdőtelep életében. Már a XVIII. század végén arról panaszkodnak a bencések, hogy nem a víz orvosi hasznáért jönnek messze földről Füredre, hanem „tsak időt tölteni, jádzani, tréfálni", vagyis szórakozni. (133.) A reformkorban és a neoabszolutizmus időszakában a fürdő a hiányzó politikai nyilvánosságot helyettesítette, a kiegyezés korában kezdett a fürdő a tömeges szabadidőtöltés fórumává válni. A kiadvány hiányosságaival a fürdőtörténetben rejlő új lehetőségekre is felhívja a figyelmet. A fürdő mint vállalkozási forma, gazdasági üzem, ma még alig ismert. Éppúgy hiányzik a társadalomtörténeti szempontú feldolgozás. Soksok levéltári forrás vár még feltárásra és feldolgozásra. HUDI JÓZSEF 346 Acta PAPENSIA V (2005) 3-4.
