Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Szemle - Sólymos Szilveszter: Balatonfüred fürdő bencés kézben (1743–1949)
Szemle szerző nem 1755-öt, hanem 1743-at tekinti a „Füred-fürdő a Tihanyi Apátság kezében" korszak kezdetének, a hagyományos rendtörténeti álláspontot fogadja el, ami viszont kiigazításra szorul. A fürdő kétszáz éves történetének áttekintése (20-31.) bizonyítja, hogy a fürdőtelep nem egyenletesen fejlődött, ami részben a fenntartó változásának köszönhető. 1786-ig a tihanyi apátok (Lécs Ágoston, Vajda Sámuel) fejlesztették a fürdőt. 1786-ban, amikor II. József a rendet feloszlatta, az ún. Vallásalap (Fundus Religionis), gyakorlatilag a Magyar Királyi Kamara kezelésébe ment át, amely jelentős építkezéseket végeztetett, állandó szakszemélyzettel látta el a telepet, ahol magánszemélyek is telket szerezhettek, házat építhettek. A folytonosság a rend visszaállításakor (1802) állt helyre; ettől kezdve 1889-ig a tihanyi apátság, 1891-1917 között a pannonhalmi főapátság, 1918-1934 között a Balatonfüredi Gyógyfürdő Rt., 1935-től az államosításig ismét a pannonhalmi főapátság kezelésében volt. A pannonhalmi főapátság és a tihanyi fiókapátság közti viszony tehát döntően befolyásolta a fürdőtelep fejlődését. Nagyobb fejlesztés csak a főapátság támogatásával, óriási kölcsönök felvételével valósulhatott meg, ugyanakkor a megtérülés lassú és kétséges volt. Emiatt az 1880-as évektől szinte állandóan napirenden volt a telep eladásának ügye, amely a nem megfelelő árajánlat miatt hiúsult meg. A szerző a szakirodalomból főként négy műre alapozva mutatja be a gyógyfürdő múltját. Horváth Bálint bencés pap 1848-ban kiadott, Jalsovits Aladár bencés lelkész 1878-ban megjelent kézikönyvére — mindkettő a gyógy- és kirándulóhelyet népszerűsítő propaganda kiadvány volt.10 Az első tudományos igényű feldolgozás, Sörös Pongrác tollából a pannonhalmi rendtörténet XI. kötetében jelent meg 1911-ben.11 A másik huszadik századi munka Zákonyi Ferenc „elismerésre méltó" Balatonfüred- monográfiája (1988), melynek fürdőre vonatkozó fejezeteiből sokat merített.12 Önálló kutatást a szerző a XX. századi bencés fürdőigazgatók, fürdőhelyi lelkészek életrajzának, a fürdőhelyi lelkészség történetének összeállításához végzett (bár itt is voltak nem elhanyagolható előzmények).13 A kötet sokszínűén, ugyanakkor elkötelezetten, „bencés szemmel" mutatja be fürdőtelep kialakulását és fejlődését. Kiemeli azokat a tihanyi apátokat, pannonhalmi Nem említi, de tudjuk, hogy Flaskár (Flahker) András fehérvári német seborvos, Schuster József pedig ugyanott orvosdoktor, a város orvosa volt, bár a tihanyi rendtörténet csak sebésznek titulálja. Vö. KÁLLAY István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai. (Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 18.) Székesfehérvár, 1988. 375., 381. A fehérváriak a dualizmus koráig Füredre, azt követően inkább Pétfürdőre jártak gyógyulni és kikapcsolódni. 10 HORVÁTH Bálint: A' füredi-savanyúviz 's Balaton' környéke. Magyaróvár, 1848., JALSOVICS Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp„ 1878. 11 SÖRÖS Pongrác: A tihanyi apátság története. Második korszak. Tihany mint fiókapátság. 1701-től napjainkig. Budapest, 1911. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, XI.: A tihanyi apátság története, II.) 12 ZÁKONYI Ferenc: Balatonfüred. Adalékok Balatonfüred történetéhez a kezdetektől 1945- ig. Szerk.: Varga Béla. Veszprém, 1988. 13 Például ANTY Illés: Balatonfüred. Veszprém, 1933. (Plébániák története, 1.), BERKÓ Pál- LEGÁNYI Norbert (összeáll.): A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802-1986. Szerk.: Szennay András. Pannonhalma, 1986. Acta Papensia V (2005) 3-4. 345
