Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Újraolvasó - Trócsányi Dezső: A pápai református kollégium az 1848–49-i tanévben
UJRAOLVASÓ Nagy program és ma is helytálló. S érdemes aláhúzni, hogy Tarczy 1837- ben azt írja, hogy a dolgozók „minden emberi jogokban helyheztetésén... munkálkodni kell." A középiskolai pedagógia reális világába visz „Középtanodáink" című értekezése. Ebből bennünket most a dolgozatnak az a része érdekel közelebbről, amely az 1850. év előtti állapotokról szól. A középiskola feladata — írja Tarczy —, hogy „1. mint öncélú intézmény a növendéknek általános képzettséget adjon a tudomány világából, 2. ...hogy az egyetemre lépő ifjú ez ismeretek alapján a szaktudományok akármelyikét sikerrel tanulhassa, sőt azokat egész mélységükben sajátjává tenni bírja." Kell, hogy a diák ismereteit nyelvtanilag helyesen, továbbá „emelkedetten, ékesen és szabatosan" is ki tudja fejezni. Ehhez pedig gyakorlat, sok gyakorlat kell. De „hiszen azért hívják a középtanodát görögös névvel gimnáziumnak." A gimnáziumban nem előadás, hanem beszélgetés — rávezetés és kitaláltatás — kell, hogy folyjék; az értelmes tanítás-tanulásnak ebből a módjából következik, hogy „a tanuló semmit be ne magoljon, hanem a megérteiteket mondja el saját szavaival." „Végre, hogy a gimnázium növendéke ne pórázon vezettessék mindig, hanem merjen lépni a saját erejéből is, szükséges, hogy a növendéknek (a felső gimnáziumban) privát olvasmánya is legyen... E tekintetben a megbecsülhetetlen önképzőkörnek egy középtanodában sem szabad hiányozni. A mondottakból világos, hogy a gimnáziumi tanulmányok kellő eredménnyel végzéséhez a tanuló részéről tehetség, szorgalom és figyelem, kellő idő az elsajátításra, — végre ügyes tanár kívántatik." „Megvannak-e e kellékek gimnáziumainkban? ... Nem szabad eltitkolnunk, hogy e tekintetben 1850 óta hátra mentünk. És annyira nagy a különbség a két epocha ifjai között, hogy kétségbe kellene esnünk fajunk és a nemzet életképessége fölött, ...ha nem tudnák valódi okát e harminc éve tartó, s éppen ezért nagyon fájdalmas hanyatlásnak. Sokan e baj okának azt tartják, hogy a mostani tanítványok szorgalmatlanok, erélytelenek, kelletlenek és ezért mennek oly kevésre közöttük még a talentumosok is... tanítványaink között most nagyobb percent szorgalmas, mint 1859 előtt... 1850 előtt érezte a szorgalmas tanuló, mennyire erősödik ismeretben, ítéletben évről-évre, a siker sarkantyúzta... 1850 óta nem érez ilyen erősödést a tanuló." Nem is a tanárokban van a hiba — mondja Tarczy —, hanem a ránk erőszakolt német tanrendszerben, amely a sok tantárgy közt szétforgácsolja a tanuló erejét. Közli Tarczy e tanulmánya az 1850 előtti korszak gimnáziumi tantervét is: I. osztály, konjugisták: 1. Vallás. 2. Latin nyelvtan (Langius párbeszédei). 3. Számtan. 4. Földirat. 5. helyes és szépírás. 6. A félév vége felé deklamációk. 332 Acta Papensia V (2005) 3-4.
