Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Kisebb közlemények - Mezei Zsolt: 1848/49 kultusza Pápán (1850–1900)
Kisebb közlemények Képzőtársaság hagyományos ünnepségének. Hét órára a városi színház minden zuga megtelt, hogy meghallgassa az énekkart és Kapossy Lucián tanárelnök komoly beszédét Petőfiről és Jókairól. Komjáthy Aladár a Bánk bán bordalát énekelte, majd szavalatok következtek. A zenekar befejezésül a Kossuth-indulót jászotta. A színházból a közönség átvándorolt a Griffbe, ahol a szokásos társasvacsora és táncmulatság kezdődött s tartott egész reggeligMeg kell emlékeznünk arról az eseményről is, amely szintén ezen a napon zajlott: egy régi utca új nevet kapott Pápán. Az az utca, amelyben az Ókollégium épülete áll. Mivel az 1790-es évek óta itt működött a Református Főiskola, az utcát „Főiskola utcának" nevezték el. Petőfi Sándor 1841/42-ben koptatta az iskola padjait és az intézet szomszédságában lakott. Ennek emlékére, a városi vezetőség elhatározása alapján, az ötvenedik évforduló napján a Főiskola utcát Petőfi Sándor utcára keresztelték. Az ünnepség 11 órakor kezdődött Mészáros Károly polgármester vezetésével. A határozatot a főjegyző ismertette, majd Kapossy Lucián tanár lépett elő és Petőfi költészetéről tartott élvezetes előadást. Eztán lehullott a lepel az új utcanévtábláról: megszületett a Petőfi Sándor utca. A XX. század nem bántotta ezt a névtáblát: több mint 100 év után is a nagy költőre emlékezteti a pápaiakat. Az ünnepségek április 11-én, az 1848-as törvények szentesítésének ötvenedik évfordulóján folytatódtak. A Pápai Lapok megint nemzetiszínű kerettel jelent meg és ismét volt városi díszközgyűlés.36 Az a furcsa helyzet állt elő, hogy meg kellett volna ismételni a március 15-ei ünnepséget, mert a törvényhozás nem március 15-ét, hanem április 11-ét tette meg hivatalos nemzeti ünnepnek. Természetesen a megemlékezés nem érte el az egy hónappal korábbi színvonalát és intenzitását. Ezen a napon a hivatalos Magyarország a „legalkotmányosabban uralkodó" I. Ferenc Józsefet ünnepelte — aki a forradalom leverésére az oroszokat hívta segítségül, aki az aradi 13-at kivégeztette és aki 1867-ig nem is volt megkoronázott magyar király. Szánjunk még egy mondatot az 1899. október 6-ai megemlékezésekre. Délelőtt 8 órakor a református, 9 órakor pedig a katolikus templomban tartottak gyászistentiszteletet. Ezek után az emlékezők az Állami Tanítóképző udvarán gyűltek össze, ahol a Himnusz eléneklése után Szováthy Lajos igazgató mondott beszédet, Horváth Rezső IV. éves szavalta Soós Lajos „Arad" című versét. Az imént emlegetett ellentmondás itt is tetten érhető: az emlékezésben a szónok elítélte a zsarnok önkényt, az igazságtalanságot, ugyan36 Lásd erről: Pápai Közlöny, 1898. április 17. 324 Acta Papensia V (2005) 3-4.
