Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Kisebb közlemények - Hudi József: Adalékok Pápa város zenetörténetéhez II.
Kisebb közlemények KISEBB KttZIEMÉNVEK Adalékok Pápa város zenetörténetéhez II. tA pápai református főiskola Hangászati Egyesülete 1835-benl. a pápai református kollégium zenei életéről csak elszórt adatokat találunk a kollégium történetét feldolgozó XIX-XX. századi művekben.1 Az iskolatörténeti monográfiákban leginkább a kollégium énekkarával, a kántussal (cantus) foglalkoznak a szerzők.1 2 (A jelenség részben azzal magyarázható, hogy az énekkar működéséről számos levéltári forrást találni a kollégium levéltárában.) Ezen kívül a szerzők rendszerint megemlékeznek arról, hogy a tógás deákok 1803-ban mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy a hegedülést — más kollégiumokhoz hasonlóan — engedélyezze a főiskola vezetése, de a tanári kar megbotránkoz- tatónak tekintette a „lármás muzsikát", így az egyháztanács elutasította kérelmüket.3 „A zenekedvelő togátusoknak be kellett émiök egyelőre — a flótával, citerával, hárfával és klavikordiummal... "4 A szemléletváltozást a Mándi Márton István halála (1831) után fellépő új tanárnemzedék hozta meg, amely a hegedűt már nem tekintette „cigányhoz illő" tiltott hangszernek. A diákok által írt és szerkesztett kéziratos Házaló c. szépirodalmi folyóirat a bizonyíték rá, hogy az 1830-as években a hegedű már elengedhetetlen zeneszerszáma volt a főiskolai zenekarnak.5 A különféle neveken (Hangászati Egyesület, Hangászati Társaság, Hangász Kar) emlegetett egyesület önkéntes alapon szerveződött a „tógatus deákok" körében, működését írásban rögzített törvények szabályozták.6 1835-ben négy hegedűsből, két fuvolásból (flótásból), két gitárosból és egy csellistából állt a zenekar. A tagok feltehetőleg maguk szerezték be a hang1 KIS Ernő: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531-1895. Pápa, 1896., LAMPÉRT Géza: A pápai református főiskola története 1531-1931. Pápa, 1931., TRÓCSÁNYI Zsolt (szerk.): A pápai kollégium története. Budapest, 1981. 2 A kántusról röviden tesz említést LAMPÉRT 1931. 144., s megemlíti, hogy a kántus működését 1811-ben szabályozták (uo. 162). 3 KIS 1896. 157-161., LAMPÉRT 1931.166-168. 3 LAMPÉRT 1931. 168. 5 Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárának Kézirattára (DREKK) 399/1. A Házaló c. folyóirat szórványszámai csak 1835-ből maradtak fenn: 7. (január 25 ), 8. (február 1.), 9. (február 8.), 10. (február 15.), 12. (március 1.), 13. (március 8.) ^ A törvények máig nem kerültek elő. Acta Papensia V (2005) 3-4. 313
