Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Műhely - Hudi József: Az egyházi levéltárak kiadványai az 1990-es években
Műhely dokumentumok, hanem a múlt „új elrendezéséről", a sok szempontból megcsontosodott hagyományokkal történő szembenézésről (hagyományteremtésről) is szó van, mely egyházaink jövőjét is meghatározhatja. NÉHÁNY TANULSÁG 1. ) Szakmai téren a legfontosabb teendő a levéltárak rendezettségi és az iratanyag feldolgozottsági szintjének növelése, megfelelő szintű segédletekkel való ellátása és azok közzététele (nyomtatásban, CD-n vagy internetes honlapon). 2. ) Az egyházi közgyűjtemények egymás közti és a többi közgyűjteményhez fűződő kapcsolatában is kommunikációs zavarok mutatkoztak, melyeket meg kell szüntetni. A kapcsolatok erősítését szolgálhatja a MELTE és a többi levéltáros egyesület hatékony együttműködése, egymás személyes megismerése, amelyre lehetőséget teremtenek a legkülönfélébb szakmai rendezvények. A mindennapok során a gyors kapcsolatteremtést az internet tudja biztosítani. 3. ) Legalább ennyire fontos a rendszeres kiad vány csere. E téren komoly hiányosságok vannak. Sok kiadványról csak a különböző bibliográfiákból, recenziókból szerzünk ismereteket, anélkül, hogy azokat egymásnak megkülde- nénk. 4. ) Az egyházi levéltárak munkáját az egyházi és világi közvéleményben, a laikusok és szakemberek körében sokkal jobban kell reprezentálni. A Levéltári Szemle, a történeti folyóiratok hasábjain nagyobb súllyal kell jelen lennünk. 5. ) A közönségkapcsolatokban nyitásra van szükség az iskolák, az adott település polgárai felé. Az ismeretterjesztő kiadványok, előadások mellett például a levéltári órák az általános iskolákban, középiskolákban, a hittudományi főiskolákon (teológiai akadémiákon) igen alkalmasak arra, hogy a jövő felnőttjeit, közösségi vezetőit a kulturális és történeti értékek védelmére neveljük. 6. ) Munkánk minősége attól is függ, hogy a lelkészképzésben helyet kapnak-e a minimális adminisztrációs, irattári, iratkezelési ismeretek vagy sem. Szomorú tapasztalat, hogy a papképzésben nincs jelen ez a tudás, aminek az a következménye, hogy a plébániai, gyülekezeti iratokkal együtt a kisközösségek múltja is elenyészik. Összességében azt mondhatnánk, hogy minden ténykedésnek arra kell irányulnia, hogy az egyházi levéltárakban a levéltárosság professzionali- zálódjék; ne csak egyfajta szolgálat legyen, hanem élethivatássá váljék. Acta PAPENSIA V (2005) 3-4. 275
