Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Műhely - Kirsch Attila: Sokorópátkai Szabó István politikai tevékenysége 1919–1931
Műhely Tuba Lajos sokorópátkai parasztember visszaemlékezése nyomtatásban is megjelent,80 ebből idézzük a Szabó Istvánnal kapcsolatos élményt: „Igen jól tudtam számúnyi. A hatodik osztálos vizsgámon riszt vett Szabó István kegyelmes úr, aki országgyülísi kípviselő vót. A vizsga vígin a kegyelmes úr föladott egy szám- tanpéldát, mondta Horváth Dezső taníttó urnák, hogy ezt számíttassa ki valamellik gyerekkel. Az osztálybú senki se jelentkezett. Én se mertem jelentkeznyi, mer' nagamba e(gy) darabig megoldottam a fóladatot, de aztán megakadtam. Erre főszóllított engemet a Dezső taníttó, kihívott a tábláhó, és aszonta, hogy ha ez a gyerek nem csinálja meg, akkor egy se! Elkezdtem. Ody)an hosszi föladat vót, ho(gy) többször is megtelt a tábla. Mindig a sarkára fölirtam a ríszeredmínt, letörűtem a táblát, asztán újra Írtam. Ott kinn a tábláná eszembe gyutott a megoldás. U(gy)hogy én ki is számítottam, bemontam a vígeredmínt. Ekkor a kegyelmes úr adott nekem e(gy) pengőt. Ez igen na(gy) píz vót, mer akkor e(gy) pengő egy embernek aratáskor vót e(gy) napi napszáma. Utánnal Dezső taníttó aszonta, ho(gy) pedig ez a gyerek ebbe az évbe hatvan fénapot hiánzott/" Befejezésül Sokorópátkai Szabó István unokahúgának, anyai nagyanyámnak a visszaemlékezését idézem: „Pista bátyjával — ahogy mi szólítottuk — minden bizonyítványosztáskor találkoztunk, mert elvárta, hogy bemutassuk neki iskolai eredményeinket. Dicséretképpen mindig néhány pengőt adott, jól emlékszem rá, néhány alkalommal a templomba menet fölvettek a hintájukba, és az ángyom az ölébe vett. És együtt mentünk be a templomba is. Szinte most is látom alacsony termetét, kövér alakját, amint lassan lépkedett templomi helye, az első pad felé. A háború után elkerültem hazulról, a Bakony egyik kis falujában éltünk férjemmel együtt. Szülőfalumat emlegetve mindenkinek Sokorópátkai Szabó István jutott az eszébe. Egyszer egy idős asszony könnyes szemmel mesélte, hogy Szabó Istvánhoz fordult segítségért, amikor özvegyen egyetlen fiát elvitték katonának, ő maga pedig megbetegedett. Sokorópátkai Szabó azonnal elintézte, hogy a fiát leszereljék, s így anyját ápolhatta. Amikor ezt halottam, nagyon büszke voltam a nagybátyámra. A háború utáni évtizedekben néhányszor gúnyolódva beszéltek róla: ez nagyon fájt nekem. "81 A fentiek alapján megállapítható, hogy Sokorópátka község első országosan ismert szülöttének alakját csak töredékesen, epizódszerűen, érzelmi viszonyulástól áthatottan őrizte meg a népi emlékezet. A történeti kutatás révén elbeszélhetővé, leírhatóvá vált az életpálya, melynek számos részlete vár még tisztázásra. 80 Öt világot éltem meg. Tuba Lajos sokorópátkai parasztember élettörténete. Lejegyezte Vehrer Adél. Győr, 1992. 31-32. 81 Nagyanyám, Horváth Gyuláné született Szabó Jolán visszaemlékezése (2004). 266 Acta Papensia V (2005) 3-4.
