Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
3-4. szám - Műhely - Kirsch Attila: Sokorópátkai Szabó István politikai tevékenysége 1919–1931
Műhely ÚT A NAGYPOLITIKÁBA Szabó István 1878. október 5-én született a Győr megyei Pátkahegyen Szabó István szőlőműves5 és Dávid Rozi elsőszülött gyermekeként. Az elemi népiskola hat osztályát helyben végezte, ennél magasabb iskolába nem járt.6 Parlamenti képviselőként említette egy alkalommal, hogy nem volt módja továbbtanulni, egyetemre járni. Tájékozottságát autodidakta módon szerezte: „Kora ifjúságától kezdve minden szabadidejét önképzésre fordította, és így a rendkívül éles megfigyelőképességgel megáldott, józan eszű férfiú csakhamar nem mindennapi ismeretekre tett szert. "7 A hozzá hasonló korú fiatalokkal együtt ő is napszámba járt, részes arató volt, télen pedig favágással foglalkozott. Az idős falubeliek közül többen arra is emlékeznek, hogy 20 éves kora körül Sokorópátkai Szabó István a szomszédos Gic község grófjánál volt aratógazda, vagyis ő toborozta a grófi birtokra az aratókat.8 1899-ben bevonult a császári-királyi közös hadseregbe, ahonnan altisztként szerelt le. 1898-ban házasságot kötött Jelencsics Mária sokorópátkai parasztlánnyal, kitől egy fiú, László született 1901-ben. Épp hogy elérte a jogszabályban rögzített 24 évet, máris bekerült a sokorópátkai községi képviselőtestületbe, amely 30 évesen falubíróvá választotta. A bíró a képviselőtestület elnökeként három hatáskört látott el: intézte az autonóm közigazgatás ügyeit, végrehajtotta az állami és vármegyei rendeleteket és rendőri és magánjogi ügyekben bíráskodott. Tisztségét a törvények szerint minimum három évig kellett viselnie. Vezetése alatt a község látványos fejlődésnek indult. Mindenekelőtt a római katolikus templom építésének és a plébánia alapításának kezdeményezését fűzik az ő nevéhez, sőt, a templom konkrét helyének kijelölését is neki tulajdonítják.9 A plébánia történetírója mindössze annyit jegyez meg, hogy az építendő templom alapkövét Szabó István mint falubíró rakta le 1911-ben.10 11 Ugyanebben az évben másik „nagy tette" a helyi földosztás volt. A Vallásalaptól kibérelt földet a lakosság között „tehetség arányában" felosztotta.11 5 A község lakosságának nagy része a XIX. század végén szőlőművelésből élt, a gazdák néhány hold szőlőbirtokon gazdálkodtak. Vélhetően Szabóék is ebbe a kisparaszti rétegbe tartoztak. 6 Pintér Lajosné 89 éves sokorópátkai lakos 2004-es visszaemlékezése szerint tanítója szinte „haragudott rá", mert mindig többet akart tudni nála. 7 Győr vármegyei fejek. [Győr], 1931. 12. 8 Gróf Jankóvich-Bésán Endrénél szolgált. Horváth Gyuláné Szabó Jolán visszaemlékezése. 9 KOZMA Lászlóné: Ki volt Szabó István? = Kisbíró [Sokorópátkai lap] I. (1989) 3. szám, 2. írott dokumentumok azonban ezt nem erősítik meg. 10 KOVÁCS György plébános: A sokorópátkai plébánia története. (Kézirat) 1914. 3. 11 Nemzetgyűlési jegyzőkönyv, 1924. január 31. 248 Acta PAPENSIA V (2005) 3-4.
