Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Műhely - Köblös József–Kránitz Zsolt: „Mindenkor az országban harmadiknak tartatott..."?
Műhely Sematikus ábránk azt is láttatja, milyen periódusok különíthetők el a pápai rektorok életpályájának típusa alapján. 1. korszak (1612-1632): 4 személy kérdéses előtanulmányokkal pápai rektorságát követően megy külföldre, hármójuk vissza is tér a pápai rektorságra. Erről a korszakról még nem tudunk semmi közelebbit mondani Pápa partikulajellege szempontjából. 2. korszak (1632-1647): 5 személy pápai tanulmányait követően külföldi akadémiákra megy, majd ezután nyeri el pápai rektorságát. Ez a pápai kollégium egyik virágkora, nem kötődik sem Debrecenhez, sem Patakhoz. Nevezhetjük „önállóság korszakának". 3. korszak (1647-1668): 9 személy sárospataki tanulmányok után jön Pápára rektornak (egyikük előtte Debrecenben is tanul). Ketten mennek később külföldre továbbtanulni, egyikük még visszatér pápai rektornak. Ez az időszak a pataki iskola virágkora, míg Pápán már nehezülnek az oktatás külső körülményei; nevezhetjük a pápai kollégium „első pataki korszakának". 4. korszak (1669-1715): 16 személyről van szó, akik közül 8 járt Debrecenbe, 5 pedig Patakra pápai rektorságát megelőzően, egyikük mindkét helyen megfordult, egyikük pedig Nagyenyedet látogatta. Csupán egyetlen személy van, aki egyedül a pápai kollégiumot elvégezve lett úgy rektor, hogy nincs adat külföldi tanulmányára sem. Külhoni akadémiát közülük heten látogattak: négyen rektorságuk előtt, közülük hárman Debrecenben kezdtek, a negyedik Nagyenyeden; hárman rektorságuk után (közülük ketten vissza is tértek), ők pedig Sárospatakra jártak rektorságukat megelőzően. Ezt az időszakot „első vegyes korszaknak" nevezhetjük, miután Pápára mindkét hazai nagy kollégium vonzása hatott, de egyikhez sem kötődött egyértelműen. 5. korszak (1715-1735): 7 személy újra Sárospatakról érkezik a rektorságra, közülük hárman előtte a pápai kollégiumba is jártak. Hármójuk pápai rektorságát még külföldi továbbtanulás is megelőzte, ketten azt követően mentek külföldre. Ekkor nem voltak olyanok, akik a pápai kollégiumból közvetlenül annak rektorságáig eljutottak volna. Ezt a periódust nevezhetjük „második pataki korszaknak". 6. korszak (1735-1797): 10 személy pápai rektorságát vegyesen előzte meg nagyobbrészt debreceni (5 eset), esetenként pataki (3 Acta Papensia V (2005) 1-2. 23
