Acta Papensia 2005 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 5. évfolyam (Pápa, 2005)
1-2. szám - Szemle - Dukkon Ágnes: Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben
Szemle Bár a témában megjelent írásokat még hosszan sorolhatnám, mindenképpen örvendetes a tény, hogy egy újabb önálló kötettel gyarapodott 2003-ban a kalendáriumokkal foglalkozó kiadványok sora! A munka átfogó jellegét már sokat sejtető címe is jelzi: „Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben". Ha kinyitjuk Dukkon Ágnes könyvét, már az előszó első mondatai megerősítik sejtéseinket: „Ez a könyv a régi naptárak művelődéstörténeti szerepének komplex bemutatására tesz kísérletet: az irodalomtörténet, a történelem, a folklór, a tudománytörténet, a művészettörténet és a könyvé- szet szempontjainak érvényesítésével áttekinti és értékeli a kalendáriumműfaj hazai megjelenését és felvirágzását. Az időhatárok: a 16. sz. utolsó harmadától a 18. sz. első évtizedéig tartó kb. másfél évszázad." A további mondatok azután a forrásbázis méreteiről is képet adnak: a Szabó Károly-téle Régi Magyar Könyvtár és a Régi Magyarországi Nyomtatványok köteteiben regisztrált kalendáriumok példányait az Országos Széchényi Könyvtár, az MTA Könyvtára, az ELTE Egyetemi Könyvtára, a Ráday Könyvtár, a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára és a marosvásárhelyi Teleki Téka állományában vette kézbe és tanulmányozta a szerző, aki az összehasonlításhoz hét jeles külföldi könyvtár - öt lengyel gyűjtemény (közte a krakkói Bibliotéka jagiellonska) mellett az oxfordi Bodleian Library és a prágai Clementinum - e korszakból fennmaradt kalendáriumait is vizsgálat alá vette! Hatalmas „terepmunkát" végzett tehát Dukkon Ágnes; de hasonló alapossággal mélyedt el a téma szakirodaimának tanulmányozásában is: ez utóbbit a felhasznált irodalom jegyzékének terjedelme, valamint tematikai és nyelvi összetétele egyaránt mutatja. A jegyzék 21 kézikönyv mellett 142 tanulmány adatait tartalmazza; ez utóbbiak között a 90 magyar nyelvű mellett 25 német, 14 angol, 6 lengyel, 3 szlovák, valamint 1-1 orosz, olasz, francia és cseh nyelven írt munka is található, ami a szerző kiváló nyelvi felkészültsége mellett a külföldi szakirodalomban való tájékozottságát is egyértelműen bizonyítja! A jegyzékben szereplő munkák tematikai megoszlása pedig alátámasztja a Dukkon Ágnes által az előszóban leírtakat: valóban olyan munkát vehetünk kézbe, mely féltucatnyi tudományág szempontjait együtt próbálja meg érvényesíteni. Teszi mindezt azért, mert — mint írja — „A régi magyar kalendáriumokról magyar nyelven eddig még nem jelent meg olyan összefoglaló munka, mely a műfaj történetét, művelődéstörténeti és ikonográfiái kapcsolódásait feldolgozta volna"; a nemzetközi szakirodalom viszont „ebben a vonatkozásban már közel másfél évszázada igen jelentős monográfiákat és tanulmányokat ismer..." A kötet első fejezete a kalendáriumok kutatásának történeti áttekintését adja, sorra véve az egyes korszakok kutatói által felvetett legfontosabb módszertani kérdéseket is. A hazai és külföldi szakirodalom felhasználásával bemutatja, hogyan fordul a 19. században a kutatói érdeklődés a kalendáriumok felé. Utal az ókori gyökerek kutatására, valamint a középkori és a reneszánsz kalendáriumokkal foglalkozó tanulmányokra, több olyan szerző - így Franz Boll, Aby Warburg vagy Ervin Panofsky - eredményeit is hasznosítva, akiknek fontosabb munkái ma már magyar nyelven is hozzáférhetőek. Kiemelt figyelmet szentel a krakkói, ill. a bécsi kalendáriumok kutatóinak, hiszen e két város kalendáriumai hatottak leginkább a magyarországi gyakorlat alakulására. 230 Acta Papensia V (2005) 1-2.
